Horváth Amarilla
Nyár
Nyár van, nemde?
Akkor mégis miért szürke
minden, amire ránézek,
rágondolok, amit megérintek?
Miattad! Hát persze.
Miattad van minden,
főleg a szürke magányosság,
mégis mi mást hagynál hátra?
Nyár van, nemde?
Akkor miért ülök épp így
a szobámban, egyedül
a gondolataimba merülve?
Miattad! Hát persze.
Miattad van minden,
főleg a cinikus haragom,
mégis mi mást éreznék feléd?
