Horváth Amarilla
Keserédes
Májusban a szavaink diktálták a
tempót, míg júliusban a tetteink
beszéltek helyettünk.
Árnyakkal takaróztunk be a
laptopom halvány fényében,
miközben a tetovált vállamat
simogattad.
Illatod mindig a bőrömön
időzött, miután megöleltük
egymást, vagy miután az
oldaladhoz bújtam.
Imádtam a hajaddal játszani
és a túlméretezett ingedet
hordani, még ha nyár is volt.
Ősszel visszatekintve ezekre
az emlékekre, már csak a
keserédes ízt érzem. Viszont
tévedtél, mikor azt mondtad,
hogy hiba volt. Mert nem!