Horváth Amarilla
Jövőbe
Tavaszi szellő lengeti
a platánfák leveleit,
melyek alatt ketten
állunk bizakodva a
jövőbe meredve, és
napsütéssel tarkított
úton baktatunk.
A reménykedésnek
vége, hisz velem
vagy, s én veled.
Majd besütött a
redőnyön keresztül
az a bizonyos nap.
