Heilig Dóra
nyilak
és felnevet cupido.
nem céloz, csak színlel;
mihez kezd majd az ember
ennyi üres szívvel?
figyel, mi meg elhisszük,
hogy szeretünk végre
könnyek között esküszünk
a rózsaszín égre;
szeret-nemszeret: játszunk –
ördög a pokolban,
kisvirág, mint az ember
elhervad a porban.
aljas lény vagy, cupido.
kiköpöm és lenyelem –
számban marad a tudat:
nem létezik szerelem.
