Krokodilszívek
Krokodilszíveket rajzolok a porba.
Merengek; hogy a kipreparált állat szívét
épp egyszer látta az ember,
és felismerte a két pitvarban önmagát
és az egy kamrában valami elérhetetlen
szimplicitást.
– Elered az eső, érzem –
nem tudatosítom, hogy más szervét
rajzolom a porba most is
– A felhők gyűlnek -, és én látom
a krokodilokat a hullámzó tóban;
a híd oldalába karcolva,
a korlátba karoló lakatokon,
a mélybe hajított kövek alakjában.
Csak még egy csobbanás a vízfelszínen.
Krokodilkönnyekkel gyászol az ég.
