Heilig Dóra
bűntudat
egyedül az én lelkem súlya alatt nyög fel a busz
egyedül én hagytam cserben szűz máriát;
én hoztam el az embernek a bűnt.
a világ összes vétkét,
minden sajnálatát. én voltam
minden nő, aki nem csinálta jól. talán.
az enyém volt, és az enyém most
medúza és brünhilda és léda bánata,
antigoné haragja, ekhó könnyei.
velük locsolom a rothadó kertem,
elmosom a koszos tányért,
a gyermeksírást is farkasfüttynek hallom
és félek
kifütyültek,
nem voltam elég, mégis
elég volt belőlem:
a nevetséges próbálkozásaimból
a lelkiismeretes hasonlataimból
az empátiából, amit
úgysem tud túlkiabálni senki.
én sem.
