Asztalos Anna
A saját szemeid
Azt mondod, elbűvöl az eső szépsége
Hogy lenyűgöz a mennydörgés ereje
Hogy magával ragad a szavak ékessége
Hogy megnyugtat a nap melege
Közben nem veszed észre a saját erőd
A saját szépséged, ami benned lakozik
Nem csodálhatod büntetlenül az esőt
Nem élhetsz tagadásban napokig
Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint a természet
Bárcsak az én szemeimmel látnád magad
Csúfnak hiszed önmagad és gyengének
Ha tehetném, felemelnélek, s neked adnám szárnyaimat.
