monoton cselekvések
ez nem ér, én többet akarok!
Fantáziám kastélyában bujkálok
múlni nem akaró maró fájdalomban
gyermekkori emlékek között turkálok.
Nem akarok felnőni! Kérlek, hagyj még!
Örökre abban a világban élnék,
ahol a rossz elbukik, a jó győz a végén.
Behintem magam tündérporral és szállok
szabadjára engedem felhőtlen nevetésem
ha meglátom Csingilinget, megállok.
Megkérdem, hol van Péter
Csing nem tudja, tán Hookkal harcol-e
vagy a zord, hideg, magányos téllel.
Hiszen Sohaországban nincsen magány,
ott csak boldogság és béke van
mint gyermeki éveim első pár nyarán.
Álom volt csupán az egész
a valóság csúful arcon csap
gyereknek lenni nem könnyű, de felnőttnek lenni nehéz.
