Hamvas Béla: A bor filozófiája
Miért választottam ezt a könyvet? Mert szekszárdiként érdekelnek a borok és a szőlők! És mindez filozofikus köntösben? Jöhet! És Hamvas…? Igen! A Kossuth-díjas magyar író, filozófus és nem utolsó sorban könyvtáros. Ez volt az első olvasmányom tőle. A cím talán sokakat elriaszt az olvasástól, de valójában egy könnyed filozófiai értekezés. Hamvas gondolatait, személyes élményeit és érzéseit, a borokról, nőkről és Istenről osztja meg az olvasóval.
…És persze az ateistákról.
A könyvet három nagy fejezetre bontotta a szerző. Az első fejezetben a bor metafizikájáról értekezik, melyben egyszerre merülünk el érzékszerveink romantikus mivoltába, a bor természetfölötti valóságában és az ateistákkal szembeni megvetésében. A második rész a bor természeti valóságáról, szőlőfajtákról és bortermelő vidékekről szól. Külön kiemelném Szekszárdot, melyről így vélekedik az író: “A szekszárdi kifejezetten nőbor, éspedig leginkább huszonhét-huszonnyolc éves asszonyhoz hasonlítanám, erejének és szépségének teljességében, szerelmi tudásának csúcspontján, tökéletesen felszabadulva, de bámulatra méltó ízléssel és elképzelhetetlen édes tűzzel.” A harmadik részben Hamvas tapasztalatait osztja meg velünk a bor szertartástanáról. Arról, hogy mikor, hol és hogyan igyunk.
…És kivel.
Hamvas végig az olvasóhoz szól. Mintha csak ott ülnék mellette egy pohár borral a kezemben, nézve a napfényben megcsillanó szőlőskerteket. De nem beszélek vele, csak hallgatom. Csendben hallgatom Hamvast a szigligeti vagy a berényi kertek alatt szerzett élményeiről. Lázasan jegyzetelem az ízek négy világtáját, hogy tudjam mikor és milyen bort igyak. Érdeklődve figyelem tapasztalatait Magyarország borvidékeiről. Hallgatom őt az Isten és bor kapcsolatáról, a nő-drágakő-bor hármasáról, szerelemről és romantikáról. Ott állok mellette mint fiú, és iszom szavait az idősödő férfinak, aki megosztja velem sok évtizedes gondolatait és tapasztalatait.
De csak hallgatom.
És már csak olvasom.
Újra ott vagyok a szobában.
Inkább töltök magamnak egy szekszárdi kadarkát.
Iszom.
Idén októberben bővítem a harmincasok táborát.
Meglátom magam az üres poharamban!
És már azon tűnődöm:
Hol a Drágakőm?
