Nagy Vivien
Szélben szálló falevél
Ha most gyűlölsz, akkor gyűlölj nagyon!
Hisz akkor én is gyűlölhetlek.
Mondd meg nekem, hogy mi értelme van a szerelemnek?
Már nem szeretlek. Bár kötelékünk nem szakad.
Így nehéz elengedni a másikat.
Mert egyszer az enyém voltál.
Tenyeredben fogtál, és nem engedtél.
Most szabad vagyok, akár egy falevél ősszel,
miután eleresztette a fát.
Szabad vagyok a szélben, ahogy visz tovább és tovább.
Már nem fogom a kezed, már nem csókolom szád.
Már nem keresem szemedben a csodát, nem is nézek rád.
Nem hiányzol, mert a szabadságnál nincs édesebb méz.
Nem kell, hogy arcon simítson egy kedves kéz.
Nem kell az ölelő kar.
Az emlékek csak felelevenítik a meleget,
de nem gyújthatsz velük tüzet.
Most boldog vagyok. Így. Nélküled.
Tehát ha ezért gyűlölsz, akkor gyűlölj nagyon!
Hisz akkor én is gyűlölhetlek.
