Eltűnt a fény az emberi szívből.
Hogy hová, senki se tudja már meg.
Harmatok sikoltoznak a kertből.
A napfény is már felesleg.
Eső helyett könnyek záporoznak.
Persze csak érzelmek nélkül.
A holtak háborognak, az élők haldokolnak.
Már az értékrend is gyengül.
Hová lett a lélek? Merre tűnt, merre tart?
A kasza a fejünk felett lebeg.
Alakváltók lettünk.
Önmagunk rég meghalt.
