Nagy Vivien
Ne olvasd el!
Hulla hull a zsákba gyilkos ül a fára.
Néz, lát, és mosolyog,
Éjszaka szobádba sompolyog.
Be-be néz a házba, belevág a szádba,
Kitépi a nyelved, elviszi a lelked.
Beledug a zsákba, felvisz a fára
Kivágja a szemed, felakasztja tested.
És ott lógsz és fúj a szél, és jönnek a varjak
Lelked sír, könnye, mint a harmat.
Hajadat tépik éhezve, visongva,
Csak egy ül melletted, magát kivonva.
Csak butácskán figyel.
És lép, és lép és csak kering fejed körül körbe.
Majd rászáll az aranyozott tőrre.
Kihúzza a kőből, majd vörös hajad tőből,
Felszántja a tested, lenyúzza a bőröd.
Húsodban turkál, agyadban furkál,
Majd meggyújt egy gyufát.
Hallod sercegését, mikor belobban a láng.
Eldobta. Hadd égjen fel a világ.
