Nagy Vivien
Húsvét napján arra keltem,
Zene zengett a szívemben.
Sütött a nap ezer-felé,
Tojást raktam házam elé.
Pirosat, kéket és sárgát,
Színeset, csíkosat, márványt.
Tulipánt szedtem négyet,
Ne öntözzön meg az engem,
Vizes lesz a fehér ingem.
De azért kap tojást, pirosat.
Ha verset is mond, csókokat.
