Nagy Vivien

Csendes éj

 

Akit a mozdony füstje megcsapott,

Az hallhatja most a csapost.

Ömlik a sör a kocsmában.

Részeg dülöngél a félhomályban.

 

Az asztalra csap, egyet-kettőt.

Kap még egy sört, amolyan levezetőt.

Kiönti abból a habot, leesik a földre.

Elcsúszik a csapos, betörik a feje.

 

Kattog az óra a falon, lassan éjfélt üt.

Kattog az asszony a konyhában: Ha hazajön, férjére üt.

Zümmög a légy is, és felébred a gyerek.

Most mit csináljon? Nem tud adni annak tejet.

 

Hazaér a részeg, érzi a banya szagát.

Látja az asszonyt, így meghúzza magát.

Hisz rosszabb, ha nem veszekszik, nem kiabál,

hanem sodrófával kezében csak vár.

 

Leüti a férjet, az holtan terül el.

Bűntudatát enyhíti egy cigivel.

“Na nem baj” mondja.

“Így már nem jöhet ittasan haza.”

Accessibility