Nagy Vivien
Álom
Mellettem alszol este,
Nem figyelek a csendre.
Csak a szuszogásod hallom.
Bújj hozzám édes álom!
Ne hagyd abba az ölelést!
Ne hagyd abba a nevetést!
Kezem szorítsd, mint király a jogart,
Felejtsük el együtt a kanyart.
Míg az álomport ránk szórják,
Álmainkban a vadrózsák
Körülölelnek egy kertben,
Míg a hajnal fátyla fel nem lebben.
Bújjunk vissza az ágyba!
Ne menjünk a külvilágba!
Csak csókolj szépen csendbe…
Míg beleírlak ebbe a versbe.