Már korábban szembejött velem ez, a tavalyi év végén megjelent kis remekmű, bár sem az írójáról, sem magáról a könyvről nem hallottam korábban.
Az északi irodalom, és azon belül az izlandi mindig is nagyon érdekes volt számomra. Valami olyat tudnak, amit más népek nem, és ez a valami megfoghatatlan.
Gunnar Gunnarsson a XX. századi izlandi irodalom egyik legfontosabb alkotója, gyakorlatilag a ma írói az ő “köpönyegéből” bújtak ki.
Az Advent egy ötvenes éveiben járó pásztor, Benedikt története, aki évről évre minden adventkor felmegy a hegyekbe a kutyájával, Leóval és a vezérkosával, Bütyökkel, hogy hazaterelje az őszi legeltetés során elkóborolt juhokat. És ezt a feladatot szolgálatnak tekinti, talán ez a legfontosabb aspektus. Nem vár érte semmit, “csak” segíteni akar. Mindeközben elmélkedik életről, halálról, természetről, de úgy, hogy közben teljes egységet alkot vele. Pedig óriási viharok dúlnak, a túlélésért kell küzdeniük, de mégis olyan ez a kisregény, mintha egy panteista ima lenne, melyben Isten a természetben testesül meg.
Nem vagyok hívő ember, de lehet, hogy ezentúl minden adventkor elolvasom majd, hiszen valószínűleg csomó minden van, ami még feltárulhat egy-egy újra olvasáskor.
Jó szívvel ajánlom minden érző EMBERNEK!
