Egy kedves kolléganő ajánlására került látóterembe ez a nagyszerű könyv. 2024-ben már a
harmadik kiadása jelent meg, majdhogynem közkívánatra, bár a szerző szerint valójában
inkább csak egy újabb utánnyomást tarthat kezében az olvasó. Már ez is jelzi a könyv
írójának közvetlen stílusát, így már meg sem lepődünk, mikor az előszó végén a következőket
olvassuk: „boncolásra fel, és ne szégyellje magát, ha sokat fog nevetni!”
Igen, mert hogy ez egy ilyen felvágós könyv, mondhatnánk azt is, hogy amolyan patologikus.
És tényleg vicces! Amellett, hogy rendkívül informatív és érdekfeszítő, Erdős Attila, a szerző
folyamatosan oszt meg olyan sztorikat, mind a tudománytörténetből, mind saját
tapasztalataiból (évekig dolgozott kórboncnokként), melyekkel mosolyt csal az olvasó arcára,
még ha többnyire kissé morbid is a téma.
A könyv felépítése a boncolás menetét követi, így megismerhetjük a teljes test boncolásának
protokollját, közben pedig milliomegy érdekességgel bombáz minket a szöveg. Személyes
infóként elárulja az író, hogy miért választotta a patológiát, de megtudhatjuk azt is, hogy a
zsiráfnak vagy a lajhárnak van-e több nyakcsigolyája, vagy hogy ki és hogyan fedezte fel a C-
vitamin jelentőségét, s hogy valójában ki alkotta meg a nagy francia forradalom jellegzetes,
„forradalmi” kivégzőeszközét, a guillotine-t. És bár gyakorta kerülnek szóba betegségek és
jellemző tüneteik, – hol azok, amiket még életében tapasztalhat meg az ember, hol pedig
azok, melyek a boncolás során kerülnek napvilágra, – a könyv hangulata végig derűs.
Ugyanakkor nagyon hasznos olvasmány is, különösképp, ha valaki az orvosi egyetemre
készül. A szerző szavaival élve: „Nekik ez kötelező, mert ha ezt elolvassák, amikor még el sem
kezdték az első évet, már tudnak annyit, hogy megvan a kettes kórbonctanból.”
De bátran ajánlom mindenki másnak is, mert módfelett szórakoztató a könyv!
