Joseph Heller 1961-es regénye azok közé a könyvek közé tartozik, amik bináris oppozíciót hoznak létre a világban: vannak, akik olvasták és vannak, akik nem. Azok számára, akik olvasták, meghatározó olvasmány, kultikus könyv, amihez visszatérnek, gyakran emlegetve abszurd helyzeteit, őrült párbeszédeit, lehetetlen alakjait. A Katona Fehérben, Scheisskopf hadnagy, Félkupica Fehér Főnök, Éhenkórász Joe, Őrnagy Őrnagy Őrnagy őrnagy a világirodalom legvalószínűtlenebb, de a képzelet révén mégis nagyon valóságos alakjai, kalandjaik nevetőgörcsbe fulladó baráti beszélgetések témáit képezik szerte a világon.
A regény megnyerhetetlen játszmára utaló címe is közhasználatú bon mot-vá vált, bár gyanítom, hogy a könyv mélyebb üzenetének átélt megértésére azokban az években vagyunk képesek inkább, amikor a világ abszurditása közelíti a szatíra groteszk világát.
A történet a II. világháborúban, Olaszországban játszódik, John Yossarian amerikai bombázótiszt túlélésért folytatott küzdelmeiről szól. Yossarian kapitány és barátja Dunbar hadnagy felismerve, hogy nem csak az ellenség, hanem (és leginkább) saját feletteseik, sőt az egész háborús gépezetté vált társadalom is az életükre tör, mindent arra tesznek fel, hogy élve ússzák meg a háborút. Ennek érdekében számos csínyt, szabotázst követnek el, hogy ne kelljen újabb és újabb bevetésre menniük.
A háború körülményei között súlyos neurózisban szenvedő katonák egy abszurd, kafkai világban, őrült logikájú bürokratikus viszonyok között keresik a kiutat a személytelen szabályok őrülettel és halállal végződő hálójából. Az ördögi körből, a csapdából való szökés lehetetlenségét maga a szövegfolyam is tanúsítja, az elbeszélés többször kerül időhurokba, sokszor nem lehet megállapítani az események sorrendjét. Az elbeszélő gyakran ugrál az emlékek eltérő nézőpontú verziói között, önkéntelenül is megjelenítve a poszttraumatikus stressz állapotában lévő hajózó személyzet tudatállapotát. A látszólag szabad asszociációk mentén kifejtett események rejtett módon tematikusan kapcsolódnak egymáshoz, másrészt újabb és újabb információkkal egészítik ki néha ugyanazt a humoros sztorit.
Heller saját háborús élményei (bombázótisztként szolgált) ihlette regénye minden komikus volta ellenére nem könnyű olvasmány, nyelvezete lezser és direkt, ugyanakkor egyes részei kifejezetten megrázóak és hidegzuhanyként ellenpontozzák az agyament humort. Heller paradoxonok formájában kifejtett gondolatai éppen a körkörös érveléssel, az abszurd eszközeire építve igazán nyugtalanítóak, amin nem segít az sem, hogy az irracionális logika az egész regényt áthatja. Biztosan nem mindenki könyve, de én bármikor, bárhová magammal vinném.
