Talán nem háborúról szóló könyvet kellene itt ajánlani, de ez a szemelvényekből összeálló, a háborút a maga valóságában bemutató könyv olyan nagy hatással volt rám, hogy szerintem mindenkinek olvasnia kellene.
Szomory Dezső műve az I. világháború idején jelent meg folytatásokban a Nyugat hasábjain, akkor még nem a saját neve alatt, hanem mintha Harry Russel-Dorsan, ténylegesen létező londoni tudósító számolna be a nyugati hadszíntér eseményeiről.
Ez a könyv nem az első világégésről szól, hanem a háborúról minden szörnyűségével, látványával, szagával együtt. Egy-egy leírás után úgy érzi az ember, hogy ott van ő is, látja, amit Szomory hihetetlen hasonlataival, metaforáival leír. Tersánszky Józsi Jenő a regényről írt kritikájában így fogalmaz: „ugyan minek kellett nekem idejönni a harctérre, mikor valaki Pestről, az íróasztala mellől különbül látja meg a háborút, mint én innen a kellős közepéből?”A mai világban, amikor a háborúk körülvesznek bennünket, ez a regény aktuálisabb, mint valaha.
