Dicső Zsolt: VALAMI VALAMIHEZ HOZZÁÉR
(Fekete Sas / Pad Irodalmi, Kulturális és Művészeti Egyesület, Budapest / Szekszárd, 2022)
Dicső Zsolt váratlan és megemészthetetlen halála különös fénytörést ad a 2022-ben
megjelent VALAMI VALAMIHEZ HOZZÁÉR című könyvének. Ezt a gyűjteményes kötetet
egy új pályaszakasz nyitányaként képzelte: 16 év, és több gyermekvers kötet megjelenése
után jelentkezett ismét úgynevezett felnőtt könyvvel. Talán nem véletlen, hogy ez az első,
amit saját maga válogatott és szerkesztett össze. A kötet több korábbi kedvencét, valamint az
utóbbi másfél évtized termését: összesen 70 verset tartalmaz, 7 beszédes című fejezetbe
rendezve: (sárga hatos helyijárat; haikurásszuk egymás; kötőszavak; felkért fejezet spn; írok
majd egy; a takarítónő szabadnapja; már).
Zalán Tibor, a József Attila-díjas költő, író és barát így jellemezte nemcsak a kötetet,
de voltaképpen Dicső Zsolt művészetét is: „Olykor az elmélyedés, máskor a nyerítve nevetés,
az irónia-önirónia keserédes tűnődései ezek a versek. Zsonglőrködés a nyelvvel,
nyelvöltögetés a világra és a halálra, a bátor szembenézések és pimasz félretolások könyve
van itten megírva.”
Az újságíró Szeri Árpád így ír róla: „… líráját egyszerre a könnyű és a nehéz
jellemezni. Az egyszerűség kedvéért: mintha Christian Morgenstern és Parti Nagy Lajos lenne
egymásba oltva, némi Bereményi Gézával. Ez így ugyan elég abszurd, de ez semmi
szerzőnkhöz képest.”
Dicső Zsolt 1956-ban született Szekszárdon, s ott élt azóta is. 1974-től 1980-ig a
Kísérleti Színpad zenekarának, majd a Mosolygó Kaptafa Hangászkarnak zenésze és
dalszövegírója. 1974-től közölték napilapok, folyóiratok, antológiák, 1992-től nyolc kötete
jelent meg. Alapító szerkesztője A Pad irodalmi és művészeti folyóiratnak. Vizuális költészeti
munkákkal, mail artokkal szerepel kiállításokon. 2013-óta részese a „Szekszárdi
Magasiskola” Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia és Írói Mesterkurzus megszületésének, s
volt azóta is aktív szervezője a mára országos hírű rendezvénynek. 2016-ban felvették a
Magyar Írószövetségbe, a Szépírók Társaságába és a Magyar Küldeményművészeti
Társaságba. Haláláig segítette az Illyés Gyula Könyvtár ifjúsági alkotó csoportjait.
Munkásságát városa, Szekszárd, 2014-ben Mészöly Miklós emlékplakettel, 2018-ban
Közjóért díjjal ismerte el.
„kedd éjszaka
álmomban jön értem a halál…"
De halála pénteken jött el. Temetésén Esterházy Pétert idézve a hiányáról beszéltem:
„Mi a különbség Dicső Zsolt és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott
van, ezzel szemben Dicső Zsolt is mindenütt ott van, csak itt nincs.”. Talán mégis Jankovics
Zoltánnak, életre szóló barátjának van igaza: „Elmentél közülünk, de mostantól jobban vagy
velünk, mint korábban. Írásait, verseit, dalait meg kell ismernünk, fel kell fedeznünk és élnünk
kell belőle. Gyászoljunk úgy, hogy olvassunk Dicső Zsoltot…”
A gimnáziumi diáktárs, a későbbi példakép és mentor, Baka István írja:
„jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek”
Lapozzuk hát fel Dicső Zsolt – ma már tudjuk – az életművét összegző VALAMI
VALAMIHEZ HOZZÁÉR című könyvét, amit saját maga így foglalt össze:
„Ezt a címadó versem mutatja be, természetesen a költészet eszközeivel. Azaz hozzáér
a tárgy a tárgyhoz, az idő a tárgyhoz, a tárgy az emberhez, az idő az emberhez, az ember az
emberhez és végül is – jutunk el a végső felismerésig – minden mindenhez.”
