Egy 2021-ben megjelent novelláskötetet szeretnék ajánlani, Vonnák Diána Látlak című könyvét. Annak ellenére esett a választásom erre a műre, hogy a megjelenését követően egyik kollégám már írt könyvajánlót erről az írásról.
A könyvtárunkban működő olvasóklubunk ezt a kötetet választotta ebben a hónapban közös olvasmánynak. A mű megjelenését követően igen nagy visszhangot váltott ki, több a művet méltató kritikát és elemzést olvastam, de csak most vettem kézbe a kötetet.
Rendhagyó módon először szeretném felhívni a figyelmet a kötet rendkívül igényes megjelenésére, a borító tervet Féder Márta készítette. A borítóképen Kirják József fotója szerepel, aki ezzel az Aranyfa című alkotással fődíjat nyert 2019-ben a II. Országos Drónfotó pályázaton.
„A képet maga a szerző választotta, a Kiskunság látható rajta, amely felülnézetből szinte egzotikus tájnak látszik: a szikes, töredezett talajon átszalad egy világoskék folyó, amelynek elágazásai aztán belefutnak egy élénksárga mezőbe. Fentről nézzük a tájat, mintha csak repülőn ülnénk, ez a perspektíva pedig nagyon jól illik a Látlak novelláihoz, amelyekben a szereplőkkel együtt gyakran landolunk más országokban, néha pedig haza is térünk Magyarországra.”
Vonnák Diána 1990-ben született, kulturális antropológus, prózaíró. Ukrajnában, Magyarországon és az Egyesült Királyságban él. A kötetben szereplő novellák hősei is a világ legkülönbözőbb országaiban élnek és keresik helyüket. A kivándorlás témájával szinte naponta találkozunk. Személyes tapasztalatom, hogy szinte minden ismerősöm családját érinti valamilyen formában. A külföldre költözés, az otthon elhagyásának hatásai ellentmondásos érzéseket váltanak ki az itthon maradókból és az idegen országokban hosszabb vagy rövidebb időre letelepülőktől. Vonnák arra tett kísérletet, hogy ezeket a tapasztalatokat ragadja meg a szövegeiben.
Minden novella más helyszínt, más szereplőt, más nézőpontot, más érzelmeket villant fel. Mindenféle korú és nemű narrátorunk van, Akad köztük olyan, aki egy közép-ázsiai buddhista kolostorban él, van kiküldetésben lévő építészmérnök, Közel-Keleten tanuló egyetemista és az ukrán helyzetről tudósító riporter is. Az egyes szám első személyű elbeszélőkről kezdetben nem sokat tudunk, a novella helyszíne is „rejtélyesen elhomályosított”, az írónő az elbeszélések „információtöredékeit fokozatosan adagolja”. Ettől válnak a rövid, pár oldalas novellák izgalmasan érdekes olvasmánnyá.
