Balogh Boglárka – Bedő Orsolya:
Az orrszarvúk hajnala
Gyöngyi Krisztián ökológus élete és küzdelme az ikonikus faj megmentéséért
Balogh Boglárka újságíró könyve Gyöngyi Krisztián ökológus küzdelmes bátor életéről szól. Gyöngyi özvegye, Bedő Orsolya tanárnő visszaemlékezései és Gyöngyi Krisztián levelei nyomán írt regényes életrajz egy mindenki számára inspiráló életutat elevenít fel. A 2017-ben terepi balesetben elhunyt magyar biológus életét a fekete orrszarvúk megmentésére tette fel.
Krisztián élete a kaland és a nyomot hagyás jegyében telt. Gyöngyi olyan ember volt, aki minden szépséget, veszélyt meg akart tapasztalni az életben, ugyanakkor valóban értelmes, a jövő felé utat mutató életet élni. Valaki, akinek minden nap, minden órában éreznie kellett az élet erejét.
Onnantól, hogy először lépett Afrika földjére egy szafari keretében, még amikor a nemzetközi vizeken hajózott, mint a MAHART matróza, elválaszthatatlan érzelmi kötődés alakult ki benne az emberiség bölcsőjeként szolgáló kontinens iránt.
Afrika nemcsak régen, hanem ma is vad, zabolátlan, mégis, a könyv képes érzékeltetni azt vonzást, amit oly sok természetvédőre gyakorolt, hiszen sokak érezték a vadonnak, az ősiségnek azt a hívását, amit Gyöngyi Krisztián érzett.
Dacára, hogy a tankszerű állat gyerekkoromban engem is meghökkentetett és valamiért rejtélyesnek gondoltam őket, nem evidens, hogyan lesz a legfontosabb bárkinek is az Öt Nagy közé sorolt, kifejezetten veszélyes rinocérosz. A fekete orrszarvú ún. esernyő állatfaj természetvédelmi szempontból, vagyis védelmük teljes ökoszisztémák védelmét követeli és számos más faj számára is a fennmaradást jelentheti. A keskenyszájú vagy fekete orrszarvút a kihalás széléről hozták vissza Dél-Afrikában, a kontinens minden más országába úgy kellett visszatelepíteni őket: a hajdan milliós példányszámú fajból néhány száz maradt 1990-re.
Gyöngyi Krisztiánt ez az elhivatottságot kívánó feladat vonzotta, ezért tett fel sokszor mindent egy lapra, dolgozott New Yorkban, Londonban, Dublinban, hogy csekély bevételéből önkéntes terepmunkán vegyen részt Zimbabwében, főiskolára mehessen Tanzániában, majd a kenti egyetemen szerezzen biológus diplomát, hogy végül orrszarvúkutatóként dolgozhasson Malawiban. Londonban ismerte meg Bedő Orsolyát, akit lenyűgözött Krisztián elkötelezettsége és végül vele tartott Afrikába, hogy osztozzon a férfi küzdelmes életében. Orsolya a falusiak angol tanítója és környezeti nevelője lett, míg Gyöngyi veszélyes vadvédelmi és kutatómunkáját végezte.
A nemzetközi természetvédelmi szervezetek irányítómunkája, önkéntes biológusok, állatorvosok szaktudása, állatszerető milliárdosok adományai, alapítványai révén elért vadvédelmi sikereket különösen akkor tudjuk megfelelően értékelni, miután az orrvadászat valódi méreteiről, maffiaszerű működéséről, nemzetközi kapcsolatrendszeréről olvasunk.
A legprimitívebb ázsiai gyógyászati hiedelmek miatt kialakult tülök-feketepiacot kiszolgáló bűnszövetkezettel való harc ténylegesen a háború jellegét ölti. A nemzeti parkokat védők sokszor igen kilátástalan helyzetben vannak és az állatok védelmének nem kedvez a térségben élők – a könyv által is érzékeltetett – reménytelen nyomora sem. Sokszor szívbemarkoló az orrszarvúkra és más nagyvadakra kihelyezett csapdákban vergődő állatok haláltusájáról olvasni. Mégis, az új módszerek, a nemzeti parkok vadvédelmi magánalapítványok kezébe adása, a lakosság környezeti nevelése révén remény van az orrszarvúk hajnalára, az afrikai környezetvédők, vadőrök körében példává lett Gyöngyi Krisztián életcéljának elérésére.
A regényformában megírt kötet egy rendkívül izgalmas olvasmány egy rendkívüli ember életéről. Halála óriási veszteség, példamutató élete azonban nem volt hiábavaló.
Kovács Norbert
