Keresztes Kristóf: Helyzetjelentés
“Az ember addig tud szeretni, amíg adni, de én már csak neked vágyom adni, ami még maradt, azt a keveset.”
Örkény István: Egyperces levelek
Állófogadást tartottak a nagymama tiszteletére. Lekvárfőzésben hunyt el másfél éve. A szomorú hír hallatára összegyűlt a család apraja-nagyja. A kőkemény kétórás tószt után a két unoka, Vlagyimir és Volodimir lerohant a pincébe. Ez a nagymama házának a legmélyebben fekvő része. A legmagasabb polcán félig üres demizsonok közé volt hányva durva pongyolában. Fiaink sebtében ki is csomagolták, majd láss csodát: ott hevert előttük a rozsdás, színehagyott, pókhálós gépfegyver. Még Joszif papus használta annak idején. Ő sem él már, szétlőtték rögtön a kinevezése után. A kis gépfegyver hosszú ideje nem látta a frontot. Egyedül volt szegény flótás. Tudniillik, papus hosszú éjszakákon át vért izzadva próbálta megszerelni, eredménytelenül: gyári hibás volt. Szórta a magvait, csak éppen rossz irányba. Pedig csak kézbe kéne kapni, aztán irány le a macskaköves boulevard-on, el az Eiffel-toronyhoz, amit a kis fegyver ledöntene záporával, annak rendje és módja szerint. Zengené a győzelmi indulót, hogy RA-TA-TA-TA-RA-RA, meg TÖ-RÖ-RÖ-RÖ-RÖ-RÖ. Végül a győző kitépné a piros almát, a legdicsőbb királyi jogart az ordítozó partizánokból. Vérzivatar. Vágyak. Képzelgések. Gyermeki álmok. Szép remények, hiszen megszületett már a hatalmasabbra növekedett kisöcs: az Atombomba. Játékból megnyomják a gombot, majd viszi a népet, mint a tömegtüntetésbe hajtó BMW-s.
A fiúk már a hátsó kert bonyolult rendszerének köreit rótták – természetesen új játékukkal. Az anyjuk a tornácról edukálta őket, hogy ˝Óvatosan az öltönnyel! ˝ meg ˝Ne mászkáljatok a sárban, nem lesz pénzünk kimosni a gúnyáitokat! ˝ Aztán mégis felmásztak a karcsú barackfára. Két perccel később a nagyobbik leszökkent a csemetéről. Egy óvatlan mozdulattal meglőtte a testvérét, mire az lehuppant. A fegyver nem állt le: megadta a kegyelemlövést is. Mind tudjuk, hogy ez is a ”véletlen” meg a ”gyári hiba” műve. Az ág is csak letört, a facsemete sem acélból van!
Persze mindez csak alibi. Mi az, hogy megeszi a nagymama utolsó lekváros sütijét! Meg milyen dolog az már, hogy menőbb neve van. A Vlagyimir meg a Volodimir között óriási a különbség. Álljon már meg a menet! De minden rosszban van valami jó. Legalább a kis golyószóró álma valóra vált.
