A Rákóczi hadnagya a magyar kommunista éra egyik klasszikus alkotása. Érdekesség volt
számomra, hogy 1954-ben elsőként a film készült el Bán Frigyes rendezésében, és csak a
film sikere után írt Barabás Tibor a saját forgatókönyvéből egy kis regényt 1957-ben.
Utóbbiról lesz most szó.
A történet középpontjában Bornemissza János, Bíró Anna és Suhajda István szerelmi
háromszöge áll, melyben Anna és János az erős szerelmi köteléket jelenti egymásnak, míg
Suhajda az Anna iránt érzett vágy, de viszonzatlan szerelem miatt társa, és hazájának
árulója lesz.
Számomra pozitívum, hogy rövid regényről van szó, a cselekmények és a helyszínek
gyorsan váltakoznak. Egy könnyed olvasnivaló, melyben bárki megtalálja benne az értéket,
aki szereti a romantikus történeteket, és az is, aki szereti a kuruc-kort. A helyszínek, a
szereplők, az események megelevenednek előttünk, és látszik az íráson, hogy egy jól
összerakott munkáról van szó. A kalandok, és Bornemissza menetele a ranglétrán izgalmas.
Az 50-es években készült regény negatívuma, pont az, ami az egész korszakra jellemző.
Egy nagyon egyszerű erkölcsi tanítás, melyben a vidékről érkező, szerény körülmények
között élő Anna, János vagy éppen a magyar generális Vak Bottyán az erkölcsi szféra
tetején helyezkedik el, míg a vagyont és anyagi jólétet hajszóló Suhajda, a gazdag nemes
emberek Inczédy ezredes vagy Károlyi Sándor a gonoszság, az irigység és a kapzsiság
megtestesítői, akik képesek elárulni saját hazájukat is. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy
egy a korszaknak megfelelni akaró proletár-burzsoá ellentétre van kihegyezve a történet.
Ennek ellenére ajánlom a könyvet, mert szórakoztató, és rengeteg szempontból vizsgálható
a mű. Akinél fontos, hogy történelem tanulásnál hangulatba kerüljön, úgy kiegészítő
könyvként tudom ajánlani, mert az egész korszaknak van egy romantikája, amit az írónak
sikerült átadnia.
