Először Gyetkó Krisztina csodás illusztrációi ragadták meg a figyelmem, mikor megérkezett
könyvtárunkba ez a különleges mesekönyv. Majd dr. Kádár Annamária pszichológus ajánlása tovább
fokozta a kíváncsiságomat, aki így ír a könyvről: „Mesél önmagunkról, a bennünket körülvevő világról.
Ma már nemigen tudjuk követni a világ zaklatott, szédítő ütemű változását. Az életünk sűrűsödik,
egyre inkább megtelnek a szünetek is zajjal, történéssel, cselekvéssel. Tamás meséi azonban
megállítják az időt.”
Különleges a könyv felépítése is, három fő részre tagolódik: Én – Én és a világ – Én és a
természetfeletti.
Az Én részben található mesék, arra biztatnak bennünket, hogy minél jobban ismerjük meg őseinket,
az ő életüket, a múltunkat, ill. önmagunkat: pl. eléggé bátrak vagyunk-e akár kérdezni,
meghallgatunk-e másokat, szeretnénk-e egy különcöt, mindig csak megfelelni akarunk másoknak,
vagy merjük-e jelezni, ha már túlzónak érezzük a felénk irányuló elvárásokat?
Az Én és a világ részben már tágul a tér, a bennünket körülvevő környezetünk kérdéseire,
problémáira fókuszálnak a mesék, pl. hogyan indult el az élet a világ keletkezésekor, hogyan várjuk az
ünnepet, milyen lehet egy autista gyermek élete, a versengésben megtartjuk-e a játékosságot,
becsületesen küzdünk-e?
Az Én és a természetfeletti részben bibliai történeteket dolgoz fel, mesél el más szemszögből a
szerző; az első részben pl. a betlehemi csillag évmilliós életét ismerhetjük meg a csillag
viszontagságait követve, majd az arany, a mirha és a tömjén történetét olvashatjuk el az ő
fókuszukból, vagy egy csodás mese mutatja meg, hogy bizony fényesség akkor támadhat, ha
figyelünk egymásra.
A különös hangulatú, varázslatos mesék végén kis magyarázó, gondolatébresztő szövegek találhatók,
amelyek segítségével beszélgetni, vitázni és „megállni” lehet a felmerülő kérdések otthoni, vagy akár
iskolai feldolgozása alkalmával. Ezeket a segítő célzattal megírt, kicsit összetettebb történeteket
nagyobb gyermekeknek, inkább alsó tagozatosoknak ajánlom jó szívvel.
Nemes Rita
