Sokáig nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam az előzménykötetet, fenntartásaim voltak vele kapcsolatban. Az eredeti trilógia nagy kedvencem és tartottam tőle, hogy ez kevésbé fog tetszeni, viszont nemrég ajándékba kaptam, így gondoltam, most már itt az ideje elolvasni. A könyv megjelenése előtt több hír is felröppent azzal kapcsolatban, hogy kiről is fog szólni az előzménykötet, de végül sokak meglepetésére Snow elnökre esett az írónő választása.
A háború után járunk időben, Coriolanus Snow ekkor végzős diák az Akadémián. Épp készülnek megrendezni a Tizedik Éhezők Viadalát, ami ekkor még nagyon más, mint amit a későbbiekben láthatunk, sokkal kezdetlegesebb és kegyetlenebb. Nincs túl nagy nézettsége sem a viadalnak, ezért próbálnak új dolgokat bevezetni, hogy érdekesebbé tegyék az egyébként kegyetlen „játékot”. Az egyik ilyen újítás, hogy a kiválasztottak mentorokat kapnak, akik segítik majd őket a viadal alatt. Mindenki számára új a helyzet, hisz nincs egy jól bevett gyakorlat rá kinek mi is lenne a feladata. Természetesen szeretne minden diák a legjobb körzetből mentoráltat kapni. Snow is ebben bízik. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából. Így érthető, hogy elég csalódott, amikor a lista végére érve, ő az utolsó, aki megkapja kiválasztottját, a 12. körzetből, Lucy Gray-t.
Lucy Gray már az aratás napján felhívja magára a figyelmet, Snow pedig meglátja benne a lehetőséget. Talán mégis van esélye a győzelemre? Kezdetben ez lebeg a szeme előtt, majd ahogy telik az idő, elkezd együttérezni a kiválasztottjával. Mérlegelnie kell, hisz minden döntése vagy az előrejutás felé viszi vagy a kudarchoz.
Az előző kötetekhez hasonlóan ezt is megfilmesítették, ami elég hűen követi a könyvet. Nekem nem igazán idézte az előző filmek hangulatát, viszont érdekes volt látni mennyivel másabb volt akár az aréna, ahol életre-halálra küzdöttek a kiválasztottak, vagy hogy a Kapitóliumban sem volt akkora csillogás, mint sok évvel a háború után. Véleményem szerint egyszer mindenképp érdemes megnézni, ha tetszettek az eddigi filmek.
