Győrffy Ákos:
A csend körei
Budapest:: Kortárs, 2023.
A Mészöly Miklós-díj átadása, az író születésnapja után ha az ökopolc kínálatából szépirodalmi művet akarunk ajánlani, magától értetődően adódik a 2013-as Mészöly-díjas Győrffy Ákos esszékötete. A csend körei a költő korábbi prózai műveinek (a Mészöly-díjjal kitüntetett, 2013-as Haza és a 2016-os A Hegyi füzet) folytatásának tekinthető. A kötet írásai laza asszociációk mentén kapcsolódnak egymáshoz, térben és időben egymástól távoli pillanatokat, eseményeket idéznek fel. Az egyes esszék kontemplatív időzések az emlékek egymásra rétegződő érzelmi lenyomatainak feltárása érdekében, egyfajta folytonos emlékezés és emlékeztetés a „lényegesre és fontosra”, mintegy az életbe való beleszenderedés ellenszereként. A rövid meditációk célja olyan mozzanatok és hangulatok kimerevítése, amikből a valódi történtet, egy élet belső lelki összefüggései megsejthetőek. Győrffy az idő hömpölygésében zajló külső élet karneváli kuszasága mögé kíván pillantani, a függönyt egy-egy pillanatra fellebbenteni, valami időn túli metafizikait megfogni.
A költő Mészöly Miklós organikus látását, eltávolító módon fókuszáló megközelítésmódját Győrffy is iránymutatónak tekinti. Már a kötet első oldalain megtörténik a megfelelő fókusz „beállítása”: a Duna áramlásában az örvényen kívülre kerülés tapasztalata az időző szemlélet, a „szent elveszettség” állapotát példázza. A folyami örvény közepe, az áramlat mozdulatlan középpontja a külső pont, ahonnan láthatóvá válik a létezés ciklikus áramlása. A kontempláció csak az eltűnőben lévő csend köreiben lehetséges Győrffy számára, az erdei hangfürdőben, a tenger halk morajlásában, elrejtett zugok mélyén. Az élet mindig a lét ürességében, az emberi mindig az ember nélküliben fénylik föl. A természet csendje, az üresség akusztikája a figyelem befelé irányulását lehetővé tévő szükséglet: a természet a humánum, a valódi emberi megsejtésének, a lelki élet, s ezzel az időtlenség időbeni megtapasztalásának lehetőségfeltételévé válik.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy Győrffy Ákos esszéi nemcsak Mészöly Miklós írói ars poeticájának, hanem természetközeliségének hatását is őrzik. A csend körei az élet határpontjai iránti rendkívüli érzékenységről, a csend és a természeti szép az emberi élet számára nélkülözhetetlen voltáról tanúskodnak.
