Nem gondoltam, hogy tetszeni fog a könyv, mégis rabul ejtett. Különleges
eszközökkel hálózza be, s teszi függővé Tompa Andrea az olvasóit.
Azt tudjuk, hogy kik a főszereplők, de, hogy hogy hívják őket, nem. A történések
helyszíne Erdély, de azt, hogy a cselekmény mikor játszódik, na, azt jó ideig csak
találgathatjuk, míg úgy a könyv felénél végül egyértelművé nem válik, hogy hol
járunk időben. Fejezetről fejezetre meg kell oldanunk azt a talányt is, hogy épp
melyik főhős reflexióit, gondolatait olvashatjuk, – ez sem könnyíti meg azt, hogy
letegyük a kezünkből a könyvet.
Egy medika és egy medikus életének alakulását követhetjük a regényben:
először az egyetemi éveknek lehetünk tanúi, majd annak, hogy melyiküknek
miként válik hivatásává a gyógyítás, s hogyan állnak helyt orvosként az élet
viharaiban. A történelmi panorámába helyezett életutak folyamatosan
fenntartják az olvasó érdeklődését.
Nagyszerűen megírt könyv különleges nyelvezettel. Mindenkinek ajánlom, akit
érdekel a történelem, azoknak különösképp, akiket az orvostudomány vagy
annak története.
