Földényi F. László esztéta és irodalomkritikus munkásságának jelentős részét teszik ki festők alkotásainak esztétikai és kultúrtörténeti elemzései. A Newton álma című esszében (Jelenkor, 2021) William Blake romantikus költő 1795-ös színes nyomatának esztétikai, művészetelméleti és mitológiai hátterének feltárásával foglalkozik. Isaac Newton már életében osztatlan elismerésnek és csodálatnak örvendett, nemcsak minden idők legnagyobb tudósának tartották, hanem egyenesen félistennek, aki a fizika fejlődésére (és így egyben a tudományos világképre is) évszázadokig tartó alapvető hatást gyakorolt. Blake számára azonban az újkor három legkártékonyabb szellemének egyikét jelentette (Francis Bacon és John Locke mellett). Bizonyos értelemben a szellemen itt valóban kísértetet/kísértőt érthetünk: részint mert Blake nem törekedett hűen felfedezni Newton gondolkodásának sokrétűségét, így nézve, voltaképp egy saját használatra készített privát fantommal küzdött. Másfelől viszont, a newtoni világkép hatását, a legáltalánosabb értelemben vett emberi tájékozódás, a szellemi horizont gyökeres átalakításáért kárhoztatta. S jóllehet a maga korában Blake-et lunatikusnak, de minimum furcsa szerzetnek tartották kortársai, a nyugati racionalizmusra vonatkozó kritikájának a következő századokban számos követője akadt. Földényi rendkívüli erudícióval megírt könyvében Blake motívumait, magán mitológiáját, forrásait áttekintve mutatja be az angol költő művészetfelfogásának, gondolkodásának máig tartó hatását.
