Mostani ajánlóm tárgya ismét képregény, a műfaj egyik kultikus, örökbecsű darabja, Alan Moore 1987-es Watchmen (Őrzők) című grafikus novellája. A mű egyike az első olyan képregényeknek, amelyek az akkortájt dívó szuperhős-kultuszt dekonstruálták, megmutatták a szuperhős lét sötét oldalát, a szereplők esendőségét. Ez a könyv sem tesz másképp, külön érdekesség, hogy az egy kísérlet során balesetet szenvedő Dr. Manhattanen kívül egyik szereplő sem bír emberfeletti képességekkel.
A történet kezdetén a világ egyre inkább a társadalmi szakadék széléhez érkezik, a régi értékek felbomlani látszanak. A szuperhősök kora lejárt, leginkább cirkuszi mutatványosoknak, vagy üldözött bűnözőként tartják őket számon. Komédiást, az egykori harcost egy ismeretlen merénylő meggyilkolja, Adrian Veidt-et, az Ozymandias néven ismert egykori szuperhősből lett mágnást szintén megtámadják. A szálak sehova sem vezetnek, az ügy kusza, ám Rorsach, a mindenre elszánt szuperdetektív mégis szagot fog, nem is sejtve, hogy ezzel milyen folyamatokat helyez mozgásba…
A könyv cselekménye rendkívül sokrétű, gyakran párhuzamos szálakon fut, időnként pedig egy másik történetbe, egy hajótörött matróz kalandjainak képkockáiba csöppenünk, ám a figyelmes olvasó számára kiderül, hogy valójában egymásra rímelő eseményeket láthatunk. A képregény oldalain kendőzetlenül jelenik meg az erőszak, sokszor meghökkentő részletességgel ábrázolva a hősök által osztott igazság “eredményét”. A hős-mítosz dekonstrukciója mellett számos téma fontos szerepet kap, ilyen pl. a társadalmi rétegek egyenlőtlensége, a háború természete, az emberi lét értelmének fejtegetése, sőt, még az időskor megélése is.
Magvas olvasmány, tartalma és mondanivalója miatt inkább a fiatal felnőtt-felnőtt korosztálynak ajánlanám, ott is inkább azoknak, akiket érdekel a szuperhősök világa, a kifordított, mítoszromboló, realista ábrázolásmód.
A könyv angol nyelven elérhető Nyelvstúdiónkban!
