A mű szerzője 1962-ben Kaliforniában született és nevelkedett. Mindkét szülője japán származású volt. Művészeti tanulmányokat folytatott a Yale-en, előbb a festészet, majd az írás felé fordult. Buddha a padláson című regényét több mint húsz nyelvre lefordították és számos irodalmi díjat nyert. A Buddha a padláson az írónő első magyarul megjelenő regénye.
Otsuka történelmi fikciós regényei a japán amerikaiak nehéz helyzetére hívják fel a figyelmet különösen a második világháború alatt. Bár nem élte át a japán internálási időszakot, édesanyja, nagybátyja és két nagyszülője igen, így Otsuka személyes perspektívát ad a történéseknek. Családtörténetből merít. Nagyapját a Pearl Harbor bombázása utáni napon letartóztatták feltételezett japán kémként, Otsuka anyja, nagybátyja és nagymamája pedig három évet töltött internálótáborban a utahi Topazban.
Bár a témának angol nyelven jelentős szakirodalma van, az amerikai közvélemény és a világ előtt is kevéssé ismert a történelem e szelete. Mivel a korszakról kevés információ jutott el a szélesebb olvasóközönséghez szeretném könyvajánlómban röviden Otsuka művének történelmi hátterét bemutatni.
A századfordulót követően Seattle vált a japán bevándorlókat szállító hajók legfontosabb kikötőjévé. A legtöbben azért hagyták el Japánt, hogy jobb életre cseréljék ottani sanyarú sorsukat. A bevándorlók szinte mind fiatal, nőtlen férfiak voltak, és az országba való belépést követően a munkaközvetítők gyakorlatilag azonnal beosztották őket a vasúti építkezésekre, mások a környékbeli fűrésztelepeken és farmokon találtak munkát.
Amerika több állama törvényben tiltotta a különböző etnikumok közötti házasságot, köztük Kalifornia alkotmánya is. Ez volt az úgynevezett „Fajkeveredés elleni záradék”. A házasodni szándékozó japán bevándorlók saját hagyományukat, az elrendezett házasságot hívták segítségül. Az általános gyakorlat úgy nézett ki, hogy a házasodni szándékozó férfiú eljuttatta fényképét egy Japánban élő barátjának vagy családtagjának, aki kerített neki egy, a házasságba beleegyező menyasszonyt. Ezután a feleség egy megrendezett házasságot kötött Japánban, bejegyezték a nevüket a családi nyilvántartásba, majd a hölgy hajóra szállt, hogy Amerikában találkozzon a férjével. A háromhetes viszontagságos utat követően az újdonsült feleség hagyományosan kimonóba öltözve megérkezett Seattle-be vagy a San Franciscó-i Angel Island kikötőbe.
Sok csalódás történt: volt olyan eset, hogy a férj egy fiatalkori fényképét juttatta vissza Japánba, esetleg nem is ő volt a képen. Előfordult, hogy a fényképen a férfi egy gyönyörű kertes ház előtt állt, elegáns öltönyben. A feleség Amerikába érkezve döbbent rá, hogy akihez hozzáment, nem is annyira jómódú, mint amilyennek a kép alapján hitte: a ház valójában nem a férje tulajdona volt, és az öltönyt is csak kölcsönkapta egy fénykép erejéig.
A Pearl Harbor elleni támadás a japán bevándorló közösség amerikai asszimilációjának drámáját valódi tragédiává változtatta. A japánok rossz megítélése elviselhetetlen mértékben fokozódott. A kitelepítés követelése a kaliforniai kongresszusi képviselőkön keresztül eljutott Washingtonba.
1942. február 4-én az amerikai hadsereg 12 „lezárt területet” jelölt ki. Az itt élő „ellenséges idegenek” számára kijárási tilalom lépett érvénybe, reggel 6 óra előtt és este 9 óra után nem tartózkodhattak az utcán, akkor is csak az iskolába és munkahelyükre mehettek, továbbá tilos volt lakóhelyüktől öt mérföldnél messzebbre utazniuk. A deportálást követően gyűjtőtáborokba szállítottak mindenkit.
Julie Otsuka első magyarul megjelenő regénye a Buddha a padláson azoknak a japán nőknek a történetét meséli el, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeznek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek egy férfihoz, akit csak képen láttak. „ Megmutatja, hogyan érkeznek meg a japán nők az új életükbe, az első éjszakát, a szülést és gyereknevelést, az idegenséget és a Pearl Harbor utáni időszakot is”, fogalmaz a fülszöveg szerzője. Női sorsokon keresztül, női szemmel és lélekkel mutatja be a japán amerikai közösség történetét. A műnek nincs főhőse, nők százainak sorsa villan fel a balladisztikus hangnemű írásban.
(Ajánlóm megírása során Vargha Attila: Az amerikai japán közösség története című a Világtörténet folyóiratban megjelent írását használtam forrásként.)
