Egy olyan könyvet szeretnék ajánlani olvasásra, ami magáról a könyvről, az olvasás szenvedélyéről, az írás elterjedéséről szól. Irene Vallejo spanyol filológus és történész munkája egy átfogó történelmi tabló, esszé és egyben himnusz a könyv kialakulásáról, a gondolatok legyezésének, megőrzésének, továbbadásának kulturális gyakorlatairól, eszközeiről és intézményeiről. Vallejo bár az ókorra összpontosít, de végigkíséri hősét, a könyvet az egész történelmen a jelenig, bemutatva minden formaváltozatát gyerekkorától kezdve, vándorútján, otthonra találásán, társadalmi viszonyainak alakulásán át, megemlékezve gyakori üldöztetéseinek szomorú periódusairól.
A könyv izgalmas története egyben a művelődés lebilincselő története is, hiszen nemcsak a könyvek családfája bomlik ki a rövid sztorikból építkező nagy elbeszélésben, hanem a könyvtár és a könyvtárosok, a szerzők és az olvasók múltja, jelene és jövője is. Vallejo történetein keresztül egyben az antikvitás görög és római világa elevenedik meg az olvasó előtt; rendkívül szemléletes képet kapunk az ókori mindennapok küzdelmeiről, a művelődés helyzetéről.
Megismerhetjük belőle az egyes legendás ókori könyvtárosok ténykedését, klasszikus szerzők viszonyát az íráshoz, olvashatunk az első női szerzőkről, a könyvek terjedésének ókori útjairól vagy Nagy Sándor kozmopolita víziójának összefüggéséről a könyvtárüggyel.
Ha azt gondoljuk, hogy a celebek imádata újkori jelenség, nagyon meg fogunk lepődni az rómaiak szokásain, ahogy azokon az attitűdökön és paradox viszonylatokon is ahogy a világbirodalom lakói a műveltséghez, a tudásközvetítéshez viszonyultak. A leírt gondolatot, a kimondott szót évezredeken át természetfeletti, mágikus műveletként közelítették meg, mégis váratlan, ha azt olvassuk, hogy az olvasást a szexuális aktushoz hasonlították.
Vallejo az írásban és olvasásban a legalapvetőbb, az embert emberré tevő egzisztenciális cselekedetet lát. A könyvek, a történetek és a fordítás, a pusztítás, a feledés elleni találmányok – az ember lázadása az idő ellen. Összeköti az embereket téren és időn át, létrehozva egy láthatatlan közösségi teret, amiben dialógusra léphetünk egymással. A könyvek az emberi létezés vagy az emberhez méltó létezés nagy láncolatát alkotják, ami közvetíti a legnagyobb gondolatokat. Ezért volt veszélyes több ezer éven át könyvkereskedőnek lenni – a lázadó gondolatok terjesztője éppúgy az életével lakolhatott mint a szerző. Az írók és könyvesboltok elleni merényletek ideje nem zárult le, ahogy a könyv nagy korszaka sem.
Nem hiszen, hogy az olvasásról lehet emelkedettebben írni és beszélni, mint ahogy a spanyol filológus teszi. A képzeletet tápláló könyvek mindenkor az életet, sokszor ténylegesen a túlélést jelentették az üldözötteknek, a táborba zártaknak – ahogy magának Irene-nek is iskolás évei alatt, amikor elkötelezte magát, hogy a könyvek varázsába merült olvasók névtelen közösségének krónikása lesz.
Irene Vallejo könyve végig letehetetlen, bibliográfiával együtt is 532 oldalas munkája lebilincselően ecseteli az emberiség csendes szenvedélyének nagy kalandját.
