Példamutató az az összefogás, amely megerősíti a szekszárdi lokálpatriótaságot, amely cselekvő közösségként elérte a Szent János és Pál kápolna, közkeletű nevén a Kórházi kápolna felújítását, és amelyet a Szekszárd Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület szervez. A doni áttörés 80. évfordulójának alkalmára jelent meg az egyesület ötödik kötete, ami egyben a Nagy Janka Teodóra által szerkesztett „Szekszárd alsóvárosi emlékek” sorozat negyedik kötete is. (2010 – Szent János és Pál kápolna Szekszárd, 2016 – Közös hitben a családért, a szőlőért, a földért, 2016 – Szekszárd alsóvárosi tér-képek, 2018 – Hősök voltak és áldozatok: szekszárdiak a Nagy Háborúban, 1914-1918)
A könyv előszavában Bíró László nyugalmazott katolikus tábori püspök felidézi Ferenc pápa 2021-ben, a béke 54. világnapján „A gondoskodás kultúrája – mint a béke útja” címmel megfogalmazott gondolatait: „Valamennyiünk dolga az egyes emberek, közösségek, nemzetek és országok közötti testvériség, az igazságosság, a békesség útján haladni.” E fájóan aktuális szavak nemcsak a mai világunkban példaadóak, de segítik a múlt feldolgozását, hogy igazi emberi közösséget teremtve élhessük meg békés jövőnket. Ezt, a múlt traumáit feldolgozó munkát támogatja a könyv lenyűgöző képanyaga, valamint a hétköznapi életet és a rendkívüli idők sorsdöntő választásait bemutató visszaemlékezések sora.
Címéhez hűen a kötet alapszerkezetét, az egyesület által felújított kórház-kápolna stációját alkotó Kegyes József festményeihez kapcsolódó, a Magyar Honvédség Zarándok ima- és olvasókönyv szavai alkotják. A stáció képei alatt az eddig ismertté vált áldozatok névsora, illetve a különböző adatbázisokban már megismerhető hősök rövid életrajza szerepel. A fejezetcímként is szolgáló stációképek írott emlékeket fognak össze szekszárdiakról. Hősökről és itthon maradt, őket visszaváró rokonaikról. A helyiek abba a 18. gyalogezredbe vonultak be, amely a szekszárdi Gömbös Gyula laktanyából 1942 június 4-én indult a frontra egyenesen a doni hídfőcsaták poklába.
A II. világháború alatti szekszárdi életképeket villantanak fel a visszaemlékezők. Lengyel János 1935 januárjában írott naplója, amely a Hitlerjugend meghívására németországi körutat tevő levente küldöttség emlékeit írja meg. Majd ezt követi Haypál Bertalan Emlékezetem szerint című memoárja, Neiner Istvánné Klézli Erzsébet napló-visszaemlékezései, Legyel János és Gránitz Veronika levelezése, Gömbös Jánosné Sztancsics Sarolta feljegyzései, Kovács Győző visszaemlékezése. A visszaemlékezéseket egészíti ki a Szekszárdi Római Katholikus Olvasókör 1938. július 17. és 1946. május 12. közötti jegyzőkönyve, illetve Eördögh Tibor tüzér zászlós Észak-erdély1940-es visszatértét köszöntő fotói és verses összeállítása színesíti.
Az impozáns könyv kiemelkedő tipográfiai munkáját Erky-Nagy Tibor végezte összeszerkesztve a nagy összefogással összeadott fotókat, tárgyi emlékeket, a képek által élővé téve az emlékezetet. A kötet szakmai hitelességét a szerkesztő páros tudományos felkészültségén túl a https://hadisir.militaria.hu közösségi oldal, valamint Szabó Péter – Szilágyi Mihály: Tolnai honvédek a Donnál, és Aradi Gábor – Szabó Péter: A tolnai hadosztály a Don-kanyarban tudós munkái támogatták.
