Mostanában sajnos nem olvasok olyan sokat, mint szeretnék, de akkor is mindig csak szépirodalmat. Azok jobban kikapcsolnak, azt hiszem.
A napokban azonban kötelező olvasmányként kaptam Anyukámtól Galit Atlas Érzelmi örökség című könyvét, amely a generációkon át hordozott traumákról mesél. Az izraeli származású, de New Yorkban élő pszichiáter írónő saját pácienseinek (illetve azok szüleinek, nagyszüleinek) esetein, történetein, sőt sokszor saját magát is elemezve, bevonva a terápiába, az ő személyes, családi tragédiáin keresztül mutatja meg, hogy milyen fontos a szembenézés az elhallgatással szemben. Fontos, hogy őszintén ki legyenek mondva a sokszor kimondhatatlannak tűnő fájdalmak, traumák, mert csak úgy tudunk egészséges lelkű gyermekeket nevelni, ha ezeket a traumákat nem adjuk át nekik.
Hihetetlen esetek, megrázó történetek során át nyer bizonyítást a könyvben, hogy meg kell tanulnunk azonosulni a bennünk élő érzelmi örökséggel, mert így nyílik meg a lelki gyógyulás felé vezető ajtó.
Elolvasása gondolkodásra késztet saját életünket illetően. Jó szívvel ajánlom.
Ez a téma nagyon sokakat érint, könyvtárosi munkánk során is tapasztaljuk. Elég, ha csak Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvére gondolunk, ami már sok kiadást megért, de még mostanában is rengeteg előjegyzést veszünk fel rá.
A témájában megjelent könyvek, a teljesség igénye nélkül:
Otthonról hoztuk
Bethany Webser: Anyaseb
Transzgenerációs történetek
Emily Wanderer Cohen: nemzedékről nemzedékre
Mark Wolynn: Örökölt családminták
