Sorok között bolyongva, a polcon megpillantottam egymás mellett egy fekete és fehér könyvet gerincén arany betűkkel írt címet. A könyvek felső részén pedig egy régi fotón egy fiatal és egy öregúr képe nézett rám. Valahonnan ismerős ez az arc és levettem a polcról a könyveket, ekkor látom meg ki ez- Arany János portréja fiatalon és idősen. Kedvelem a műveit és mivel nem ismertem így kikölcsönöztem.
Arany János születésének 200. évfordulójára írt életrajzi regényben Nagyszalonta híres szülöttének élete elevenedik meg a lapokon. A történeten keresztül megismerhetjük nemcsak a költőt, hanem az apát, barátot, férjet. Közelebb hozza magát az embert, a halhatatlan irodalmi személy emberközelbe kerül minden hibájával, együtt. Látjuk az alkotói válságot, gyötrelmet, magánéleti problémákat, sorscsapásokat. Azt a töretlen emberi hitet, amivel mindezeket mégis elviseli. A remekművek születését, megelevenednek a kor híres személyei-a barát Petőfi Sándor. A szemünk előtt bontakozik ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, azt követő korszak.
Az író stílusa választékos, régies, tájszólás jellegű nyelvezet, környezeti leírások csak még inkább visszarepítenek az adott korba. A két kötet együtt adja meg a teljességet, hiszen az életutat- gyermek fiúból miként válik elismert a nemzet Aranyává csak a kötetek együttes olvasása révén érjük meg. Izgalmas, történelem hű és hiteles írás, foglalkozik az írói munkásságával és a költő magánéletével. Úgy gondolom, az irodalomórán is jól használható olvasmány, mert informatív, cselekményes regényes életrajz.
Külön tetszik a kötetek végén található fontos évszámok és események jegyzéke, szójegyzék, verscímek pontos megjelölése.
Néhány kedves idézet:
„A rettegésre legjobb ír, ha az ember leül a papiros mellé, és hagyja szárnyalni képzeletét.”
”A közös éneklésre elengedhetetlen szüksége van a léleknek.”
„Az írás és az olvasás olyan tudomány – magyarázta a kicsiknek –, amely az égbe repíti az ember szellemét. Aki megtanul írni és olvasni, az emelt fővel járhat a világban, mert számára minden okosság és tudomány elérhető.”
”A toll szántja a papirost, akár az eke, csak előbbit a „költő”, míg amazt a földműves tartja kezében. Elenyésző a különbség. Hisz hol vagyon az megtiltva, hogy a paraszt nem lehet poéta?”
”Addig éljen a gazda, míg abból a fából telik ki koporsója!”
„Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!”
„ A szabadságért és gyermekeinkért élni, és nem meghalni.”
