Különös véletlen, hogy mostanában sorra olyan könyvek találnak meg, melyek a lelkitárs témájával foglalkoznak. Épp Joss Stirling Lélektársak sorozatának darabjait olvastam, s hogy kicsit megtörjem a monotóniát, gondoltam, most jöjjön valami más. Így került kezembe a frissen megjelent könyv Sarah Lotz-tól: Mert boldogan éltek, amíg…?
Persze az eredeti cím egészen másképp hangzik, de a „fordítás” a célnak pont megfelel: figyelemfelkeltő, ahogy az egy bestsellerhez illik. Merthogy azzal állunk szemben, afelől semmi kétségünk sem lehet. Hisz a borítón éppúgy olvashatjuk népszerű szerzők dicsérő szavait, mint azt, hogy a regényből Oscar-díjas rendező készít filmet.
Az alapötlet teljesen szokványos, ugyanakkor egészen rendkívüli. Egy jó kis romantikus ponyvához illően egy eltévedt e-mail segítségével talál egymásra egy férfi és egy nő. De a fizikai találkozás nem valósul(hat) meg, mert mint szép lassan rájönnek, nem ugyanabban a valóságban élnek. Ez a némiképp sci-fi-szerű fordulat nagyon sok mélyreható kérdést vet fel a párhuzamos valóságok létezésétől kezdve – a kvantumhalhatatlanságon át – egészen addig, hogy hogyan viszonyulnánk a saját alteregónkhoz, aki egy másik világban létezik, és valósítja meg önmagát. És hogy itt ne álljunk meg, akad nyomozás is bőven a történetben, és nemcsak azért, mert egyik(-másik) főhősünk krimiíró. (Mi más is lenne?) Szóval az olvasó kapaszkodónak kap azért kliséket is, nehogy elveszítse a fonalat a multiverzumban és a műfaji sokszínűségben.
A könyv igazán érdekes gondolatkísérlet, humoros, szórakoztató, nem várt fordulatokban bővelkedő, könnyed olvasmány.
„- Szóval férjhez megy?
– Igen.
– Ha jobban belegondolsz, azért veled házasodik össze.
– Igen. De mégsem, mert én nem leszek ott…”
Talán kedvcsinálónak elég is ennyi…
