Egy ismerősöm ajánlotta a könyvet, ami már a címe alapján is érdekesnek tűnt. Szeretem a rendhagyó, figyelemfelkeltő könyvcímeket. Nem csalódtam a könyvben.
Az írónő kedvenc regényét, Stendhal Vörös és feketéjét bújtatta modern köntösbe. Úgy gondolja, aktualitását ma sem vesztette el a mű, csak más díszletek között játszódik, olvasható a https://u-szeged.hu/sztehirek/2022-julius/napjaink-voros-feketeje -n.
Nem ismertem a szerzőt, így elvárásaim sem voltak a könyvvel kapcsolatban. Már az első néhány oldal beszippantott, főleg, hogy nem kellett sokáig várni a címadó bicikli felbukkanásáig. Azt, hogy milyen jelentősége van, nem lövöm le, érdemes elolvasni. A főhősünk Attila, aki angoltanár egy iskolában és egészen mostanáig nem gondolkodott azon, hogy ő valami többre hivatott, egészen az ominózus biciklis jelenetig.
Rájön, hogy az élete cseppet sem kielégítő a számára, szeretne jobb helyzetbe kerülni, sok pénzt keresni, vagyis a társadalmi ranglétrán feljebb kerülni, hogy ne csak egy legyen a sok kisember (jelen esetben, angoltanár) közül. Sokáig kielégítette az az élet, amiben élt, hiába korholta az apja, hogy többre kéne vinnie, mondjuk legyen autószerelő, mert azzal sokat lehet keresni, ne csak olvasgasson a kertben, abból nem lesz pénz.
Tetszett a történet felépítése, Attila sutasága, még a merevsége is. Át tudtam érezni a bizonytalanságait. A szerelmi szál sem volt erőltetett, nem éreztem, hogy elvinné a sztorit, mégis az egyik legfontosabb eleme a történetnek. Ildi karatere is szerethető, a szeretethiányos asszony, aki csak törődésre vágyik. Amikor Attila megjelenik az életében, nagyot fordul vele a világ.
Attila is elindul felfelé azon a bizonyos létrán, de vajon megéri-e? Ha már fent van valaki, nagyon könnyen leeshet, vagy könnyebb fent megkapaszkodni? Erre kapunk választ a történetben, valamint betekintést kapunk, persze csak egy leheletnyit, a gazdagok világába is.
Mindannyiunkban ott motoszkál a kisördög, hogy biztosan elég, amit csinálunk, vajon mások szemében ez elegendő? És a saját szemünkben? Mi a fontosabb, másoknak vagy magunknak megfelelni? Nem is mindenkinek egyszerű erre válaszolni. Ezen gondolkodtam olvasás közben. Miért annyira fontos, hogy mit gondolnak rólunk mások, a pozíciónkról, a hivatásunkról? A tanári szakma megítélése is hasonló, mint egy könyvtárosé, nem becsülik sokra, és az a sok sztereotípia…
Szép kerek történet. Szeretem, ha nem rágják a számba a megoldást, az írónő nyitva hagyta a jövő ablakát. Köszönöm az élményt!
