Nem gyakran csinálok olyat, hogy egy új könyvet viszek el az olvasóink elől, de -szánom-bánom- most ez történt. Annyira megfogott a könyv borítója és fülszövege, hogy éreztem, hogy ezt most azonnal el kell olvasnom.
A könyv szerzője Angeline Boulley, aki maga is az ojibwe (chippewa) indián törzs tagja, úgy gondolta, hogy a hivatalos pozíciója mellett (ő volt az Amerikai Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma Indián Oktatási Hivatalának igazgatója) szeretne valami olyat is letenni az asztalra, ami megszólítja a (nem csak indián) fiatalokat.
Tíz év alatt egy olyan nagyregényt írt, ami erős és kevésbe erős lányok és nők sorsán keresztül bemutatja a 21. századi indiánok életét, kultúráját, problémát.
Minden, az amerikai kontinensen élő indián törzsnek saját történelme, nyelvjárása van, de az őslakos indián nőket ért agresszió sajnos valós probléma, mellyel nap mint nap szembesülniük kell. a törzsi területek jogi hovatartozása is ingoványos téma, amit a könyv nagyon aprólékosan és jól követhetően mutat be.
Maga a történet egy 18 éves, családi tragédiákat átélt fiatal, indián származású lányról szól, aki viaskodik a múltjával, apja emlékével és a törzsi közösségben elharapózó droghasználat súlyos következményeivel.
A fülszöveg szerint az Obama házaspár készít sorozatot a regényből.
Rendkívül súlyos mű mint terjedelmét, mind témáját illetően, de megéri rászánni az időt. Talán csak egy apró, kritikai megjegyzés: rengeteg indián szót használ az írónő, amelyek jelentése kiderül a szövegből, de ha még egyszer előfordul, addigra már tudnunk kellene. Jó lett volna egy kis szószedet (kiejtéssel) a könyv végére.
Szuper bekuckózós könyv téli estékre. Jó szívvel ajánlom.
