Regényrészlet III. hely
Somosi Luca
Liber Tin 1. – A bibliotéka rejtelme
- fejezet
A könyvtár titka
-Gyere, ifjú Liber Tina! – kiáltott a könyv, s élére támaszkodva, rákmódjára végigmászott a hatalmas márványlépcső aranyozott korlátján.
– Elég csak a Tin – mondta.
– Enciklopédiának készültem, de csak egy vacak életrajzi mű lett belőlem – szólt rá. – Tudom, hogy a nevek közt nem szerepel „Tin”.
– Ez a becenevem – védekezett a lány. – Ha valóban enciklopédia lett volna belőled, akkor nem kell megmagyaráznom, mi az.
– Persze, hogy nem kell! De miért óhajt jelen gazdám a becenevét használni? Mi baja a Tinával? Nagyon szép név…
– Igen, de nem akkor, ha valaki után kaptad, mert akkor mindenben rá kell hasonlítanod. Szóval csak Tin. – Neked is van biztos egy neved, amit nem szeretsz.
– Hm… ez igaz. A teljes nevemet nem szeretem: a Biográ Fülöpöt. Elég csak a Fülöp is…
Átmentek a porral borított ősi, vörös szőnyegen, majd a folyosó nyugati szárnyába fordulva szembe találták magukat a faragott mintákkal díszített faajtóval. A nyomdatermék beslisszolt a szűk résen, viszont Tin teljesen kitárta az ajtót. Egy hatalmas, régi könyvtár tárult a szeme elé. A híres „Castrum Bibliotéka”, ami a hagyatékban is szerepelt. Ósdi, de gyönyörű, mennyezetig érő, lakkozott fapolcok lepték el a könyvtár minden oldalát, s azokon megannyi könyv sorakozott összetömörödve. Valamennyiük halkan sustorgott, mikor Tin végig futtatta ujját a máladozó gerincükön. Talán ők is érezték, hogy idegen jár köztük. A helyiséget egy – a plafonról lógó, óriási – üvegcsillár világította be, s az asztalokon egy-egy bunsen-égő, vagy gyanúsan etanol (etilalkohol) szagot árasztó kémiai borszeszégő volt található.
-A ti gazdátok, az a R.B.L. aztán tudott élni – szólt elismerően a lány.
– Hé, hé! Vigyázz, hogy beszélsz! Ő az írónk és az író mindig mindenen fölül áll! Ő hozzá senki más nem mérhető! Egyébként Rana Babett Lizandrának hívták. Ő gondozott minket és ő segített fenttartani egészséges állapotunkat, ezért tudunk mi, könyvek beszélni.
– Várj csak… itt minden… mindegyik könyv beszél?
Mintha parancsszóra történt volna, a polcokról a könyvek kiugrottak a helyükről, s odatömörültek a vendég köré egy körbe zárva őt. Tin észrevette, hogy tátva maradt a szája, így gyorsan becsukta.
-Varázslat… – dadogta. – Hogy lehetséges ez?
– Mi, könyvek itt úgy élünk, akár egy polgár ember. Családunk van, iskolába járunk, napi teendőket végzünk – magyarázta Fülöp. – Rana Babett Lizandra főzött egyszer egy bájitalt, amitől életre keltünk, s kialakította az életünket, mert magányos volt egyedül a kastélyban.
– És nekem mik a teendőim veletek? Rana Babett mit csinált, mikor itt volt?
– Megtartotta a csoportos foglalkozásokat, társalgott velünk és besegített a tankönyveknek az iskolában. Gyere, megmutatom!
A teremben található 6 ajtó közül a bejárathoz legtávolabb esőhöz siettek. Egy hatalmas helyiség nyílt mögötte, ami két-három legalább 5 méteres, magasított földveteményesből, egy fridzsiderből és a távolabbi asztalokon lévő kiságyakból állt. Tin közelebb lépett a veteményeshez, s elállt a szava. A földből kicsi színes buckák álltak ki.
– Rana Babett feladata volt ez is – mondta Fülöp. – Ha nem szüretelik le őket, akkor elrothadnak és semmire sem fogják vinni az életükben. A legélénkebb színű dombokat húzd ki!
Tin remegő kézzel fogta meg az egyik felé eső, rikítósárga buckát majd egy határozott mozdulattal kirántotta a földből. A keze végén egy kisebb zsebkönyv csüngött. Borítója puha volt, sarkai lekerekítettek, a lapjai gyűröttek és üresek, mintha eláztak volna. Kérdőn nézett a könyvbarátjára, aki meg is válaszolta rögtön a kimondatlan kérdést.
– Ha két könyv gyereket szeretne, akkor betűket ültetnek el és porított fantáziával borítják be a földhányásukat. Rana Babett úgy gondozta az elültetett kiskönyveket, mint egy virágot és minden nap tintával öntözte őket. Ez a könyv még csak zsebkönyvnek számít – magyarázta. Végszóra a kiskönyv elkezdett sírni. Lapjai peregni és lobogni kezdek, kicsapódott, s torkaszakadtából ordított. Tin ösztönösen magához szorította, s lágy keringőt járt, ahogy a normális kisbabáknál is szokás, de az eszeveszett sírás csak nem múlt. – Szerintem éhes.
– És mit eszik egy könyv?
– Ott van a hűtőben – mutatott hátra Fülöp. – Találsz bent egy üveg litejatúrát. Avval kell megitatni!
Tin gyorsan hátra rohant, s feltépte a hűtőajtót. Azonnal megtalálta a fehér palackot, amit az ordító könyvre öntött, de a bőgés nem csitult.
– A szájába! A szájába öntsd!
– De hol van a szája? – Tin ekkor megfordította a zsebkönyvet, aztán meglátta, hogy a borítón két apró, csillogó fekete gombszem és egy sírásra görbült, ordító száj található, melyek két perce biztosan nem voltak ott. A lány most már betalált a litejatúrával (mely mellesleg olyan, mint a tej, csak átható tintaszagot árasztott), a síró kis nyomdatermék pedig azonnal megnyugodott, majd lassan kiköpte az italt és elaludt. – Most mit csináljak vele?
– Tedd oda! – mutatott a könyv az egyik asztalon álló vattával bélelt átlátszó tankönyv-kötő fóliára. – Abban alszanak! Elég ügyesen csinálod. Volt dolgod már máskor is zsebkönyvekkel?
– Nem, azokat csak olvastam. És utána mi történik a könyvekkel?
– Amikor kimondják a zsebkönyvek az első szavukat, akkor az meghatározza, hogy romantikus, kalandregény, sci-fi könyv, fantasy nyomdatermék, tankönyv, horroregény, akcióhős képregény, bűnügyi könyv, lexikon, életrajzi mű, posztapokaliptikus történet, tündérmese, tudományos könyv vagy biblia lesz-e belőlük? Ettől fogva be nem áll a szájuk, s innentől enni egy markék írásjelet, 3 felsőfokú melléknevet, 2 vonatkozó névmást és 5 helyesírási alapelv keverékét kapják, majd hamarosan elkezdik az iskolát. Most alszik a kis zsebkönyv, így míg fel nem ébred, kapsz kimenőt, hogy megtekintsd az iskolát!
Elhagyták a termet, majd átmentek a szomszédosba. Bentről további ajtók nyíltak mindenfelé – valószínűleg a különböző tantermekbe. Rengeteg kisasztal, s rájuk merőlegesen egy nagy asztal foglalt ott helyet.
– Ez az olvasuli. A zsebkönyvek 4 évet járnak csupán iskolába, mindenki egy osztályban tanul és kétévente változik az órarendjük, amit szintén Rana Babett, vagyis most már te állítasz elő. Hetente 30 órájuk van, úgy kell gazdálkodnod velük! Még nem kezdődött meg a tanítás, ugyanis a régi gazdánk halála óta senki nem volt itt, így nem volt órarend, nem volt zsebkönyvszületés és a tanítás is megszűnt.
– És milyen tantárgyaik vannak egy könyvnek?
– Hetente kétszer könyvtörténelmen, könyvgerinc-tornászaton vesznek részt az öt irodalom és a négy grammatika mellett. Van egy számtanórájuk, de a legtöbb könyvnek erre nincs szüksége. Van borítótervezés órájuk kétszer, ahol rajzolni tanulnak, ugyanis egyszer saját maguknak kell megrajzolniuk a saját borítójukat. A rondán rajzoló könyv senkit sem érdekel, ugyanis a borítója is csúnya lesz! Van színjáték, fogalmazás, olvasás, írás és művészet órájuk is, de legtöbbjük kedvence az oldott beszéd óra, ahol, mint egy rendes szünetben: csak beszélgetnek. Ez fejleszti a szókincsüket és a kifejezőképességüket.
– Csak ennyi?
– Még van két tantárgy! Az állag- és egészségmegőrzés óra, ahol megtanulják, hogyan tartsák épen magukat, ne tépkedjék a lapjaikat és ne firkáljanak magukban, míg meg nem töltik őket! De van még egy választott tematika is, ahol 5 csoportra bomlik az osztály. Akiket a tudomány érdekel, azok földrajzot, fizikát, biológiát és kémiát tanulnak, s nagy valószínűséggel őbelőlük vállnak tankönyvek, tudományos könyvek vagy lexikonok. Viszont akik a horror-csoportba jelentkeznek és imádnak dekorálni, fogalmazásaik pedig ijesztő dolgokról szólnak, azok sci-fi- avagy bűnügyi könyvek, horrorregények vagy a posztapokaliptikus történetek lesznek. A fantasztikus-banda tagjaiból pedig szinte 100%-ig romantikusok, kalandregények, életrajzi művek vagy bibliák lesznek.
– És akiknél nem mutatkozik ki semmilyen téma iránti rajongás, aki sehova se jelentkezik, abból mi lesz?
– Akcióhősös képregény – mondta Fülöp. Lekicsinylő hangsúlya elárulta, hogy nem sokra tartja a képregényeket. – Ők a könyvek szerinti fontossági sorrend legallja. Még csak nem is tisztességes könyvek! Sosem értette senki, hogy Rana Babett miért tartatta egy könyvtárban velünk azokat a puhafedeles szennylapokat.
– És kik tanítanak az iskolákban?
– A tankönyvek és persze a könyvtár tulajdonosa.
– Felelések meg dolgozatok is vannak?
– Persze, minden. 6 féle osztályozás van, a legeslegjobb, az O, mint Osztályelső, utána az S, mint Stréber, a J, mint Jeles, a T, mint Többet kell tanulni, az R, mint Rossz és a K, mint katasztrófa. Miután kijárták a 4 év iskolát, mindenki, aki nem képregény, azok egy évig tovább tanulnak és ötödikesek lesznek. Év végén érettségiznek le és megkapják hivatalos könyvtémájukat, aztán a történetük megírására kerül sor. A legjobb tanulókból enciklopédia válik, ami nagyon jó dolog és nagyon ritka! Az enciklopédiának diplomával kell rendelkeznie.
– És azok, akik nem enciklopédiák lesznek, csak érettségit tesznek le, azokkal mi lesz?
– Feltornyozódnak Rana Babett… vagyis, most már a te asztalodon, Tin és bele kell írnod a saját, kitalált történetedet.
– De… de én nem tudok könyvet írni – szeppent meg a lány. – Se bűnügyit, se horrort, se kalandot… a romantikustól pedig egyszerűen hányok!
– Ne aggódj, menni fog. Gazdánk is így kezdte, ahogyan te! Megmutatom az asztalát!
Rana Babett volt asztalán egy igazi, ódivatú olajlámpás terpeszkedett. Most még egy könyv sem volt ott várva, hogy megtöltsék történettel, de viszont ott hevert egy fekete-fehér mintás toll a tintatartó mellett.
– Ez Rana Babett egyedi harkálytolla, amivel a történeteket írta – szólt Fülöp.
– És ez a lista mi?
– A kész könyvek csoportos foglalkozása van rajta, ez mindennapos. Elsőnek kiporolják a lapjaikat, aztán részt vesznek egy tartalomvizsgálat-tanfolyamon, egy nyomdahibakereső- és penészgátló karbantartásban. Kapnak egy kis szabadidőt, majd mindenkinek irány vissza a polcra! Ezt is felügyelni kell.
– Ezt ki csinálja?
– Te – hangzott a tömör válasz. – A többi teendőd mellett. De nem mindenki vesz részt a tanfolyamon. Csak azok, akik szeretnék fenttartani a formájukat vagy unatkoznak. De erre is vigyáznod kell! Olvasd el a könyvek szabályait!
Tin kiszedett az iratkupac aljáról egy meglehetősen csipkés szélű lapot:
A könyveknek TILOS!
- szamárfülesnek lenni
- maszatosnak lenni
- szakadtnak lenni
- porosnak lenni
- nedvesnek lenni
- molyrágtának vagy egérrágtának lenni
- penészesnek lenni
- nyomdahibásnak lenni
- lemásolni más könyvek tartalmát
- a célnak (azaz olvasásnak) nem megfelelő funckiót ellátnia (pl.: asztallábat, párnát helyettesítenie)
– Ja és egyébként itt a napi beosztásod! – nyújtotta át a könyv Tin pergamenjét:
06:00-07:00: Könyv lapjainak kiporolása, tartalomvizsgálat-tanfolyam, nyomdahibakereső- és penészgátló karbantartás.
07:15-07:30: Tündérmesék írása.
07:40-07:50: Zsebkönyvek ellátása a zsebkönyv-szobában.
08:00-13:45: Tanítás az Olvasuliban – közben tankönyvek írása.
13:50-14:00: Ebéd – közben bibliák írása.
14:00-14:30: Zsebkönyvek ellátása a zsebkönyv-szobában.
14:30-14:45: Életrajzi regények v. tudományos könyvek írása.
14:50-15:15: Képregény készítése.
18:00-18:15: Romantikus regények írása.
18:15-18:30: Fantasy nyomdatermék/kalandregény írása.
18:45-19:00: Posztapokaliptikus könyvek írása.
19:00-19:15: Bűnügyi könyvek írása.
19:15-19:30: Sci-fi könyvek írása.
19:30-19:45: Zsebkönyvek ellátása a zsebkönyv-szobában.
19:45-20:00: Horrorregények írása.
20:00: Takarodó! Minden könyv vissza a polcra!
– Rosszabb, mint egy munkahelyen – csóválta a fejét Tin. – És aludni mikor fogok? Vagy alvás közben is írok valamit? Mondjuk egy jó horrort?
– Ne légy pesszimista, Tin! Rana Babett is élvezte.
– Pontosan miben is halt meg? – puhatolódzott Tin. – Te életrajzi mű vagy ugye. Nem éppen az ő életrajza leledzik benned?
– Nem – vallotta be. – Én egy erdőmérnök- és gazdaságpolitikus, Kaán Károly életét tartalmazom.
– És hol laksz?
– Ott. Az életrajziak termében, gyere csak!
Az életrajziak termében a falakon hírességek poszterei, képei függtek, s kiságyakban szépen megvetett tintapárnák voltak pergamentakarókkal. A székeken a könyvek épp kártyáztak.
– Fülöp! Jössz egy körre? – kérdezte az egyik könyv, mikor épp lapokat osztott.
– Most nem, Rezső, távlatvezetésen vagyok – kiáltott oda, majd suttogni kezdett. – Ő Életrezső, egy szintén életrajzi regény. Az ő lapjai egy régi íróról, Illyés Gyuláról szólnak. De nézd azt a szerencsétlent ott! Ő tartalmazza Rana Babett életrajzát.
A szoba túlsó végében egy ablak alatti heverőben egy viharszürke, kopott szélű kiskönyv ült és lógó orral bámult ki az ablakon.
– Mi baja van?
– Ő volt Rana Babett naplója, ő volt neki a legkedvesebb. Nagyon megrázta őt a főnökasszony halála. Mondhatni, irodalomelankólia-betegségben szenved. De gyere, a zsebkönyveket ki kell ásni a földből és meg kell őket etetni!
– Megyek, megyek – motyogta Tin, miközben az ajtó felé botladozott, majd még egy szomorkás pillantást vetett az ablakban ülő magányos kötetre.
