Mese különdíj
Palumby Fruzsina
Ízek
Kezdődjék hát a mese. Egyszer réges-régen, amikor még a hetedhét országon túlról sem hallottak, élt egy Gyula névre keresztelt kisfiú. Nagyon-nagyon szerette a meséket! Édesanyja minden alvás előtt megsimogatta fejecskéjét egy szép altatódalt énekelt neki-ő pedig álmában szőtte tovább a mesét. Hogy szavamat ne tévesszem, ez a legényke nem akármilyen gyermek volt. Már iskolás korában is kitűnt, hogy szépen tud a szavakkal bánni. Hát ez a mi Gyulánk egyik este, mikor pilláit behunyta egy kiskertben találta magát. A kertben kicsit a szürkület miatt csak homályosan lehetett látni, de megpillantott egy gyümölcsfát. Elkezdte számolni és összesen 777 ága volt. Nem lepődött meg, hanem elkezdett mászni a fán felfelé. Képzeljétek minden ágacskán egy-egy mese csücsült. Igazi-ízes magyar népmese! Ahogy már nem az alj növényzetet látta, kezdte felfedezni a bokrokat, a madarakat, a repkedő pilléket, a döngicsélő méheket, hirtelen egy légy repült az orrocskájára. Ez a légy addig keringett, amíg rá nem szállt almára. Gyulánk figyelni kezdte- az bizony aranyalma volt. Jobban megdörzsölte a szemecskéjét és törpék, óriások, királyok, királykisasszonyok, szegénylegények, szerencsét próbáló ifjak rajzolódtak ki előtte. Volt neki 7 kavics a zsebében, ebből elővette az elsőt. Az amint a napfény felé tartotta átváltozott rózsává. Az illata még mindig az orrában van. Kiderült ide mögé bújt volna el a királylány elől a legény. A második kavics lepottyant a kezéből bele egy tóba. Ott egy halat fedezett fel, kiderült ő sem közönséges vízi lény. Már éppen kezdte érezni, hogy korog a gyomra, amikor pogácsa illata szállt felé. Nem lehet ez más, csakis olyan hamuban sült pogácsa, amit a legények kapnak a tarisznyájukba édesanyjuktól, ha szerencsét próbálni indulnak. Jól gondolta- éppen egy fiúra lett figyelmes, aki pogácsát falatozva ül egy fatönkön. Mellette megelevenedett a világ. Nahát, jobban megnézte ez nem más, mint Vasgyúró, az ott „Fanyűvő, amott pedig Hegyhengergető. A kavicsaiból már csak kettő lapult a zsebében. Tovább mászott felfelé a fán, de jól is tette, mert nagy dübörgésre lett figyelmes. A sárkány hajította haza a buzogányát. Megnyugtatta a sárkány felesége, nem kell tartani az urától, csak muzsikálni kell neki, megitatni jó szőlő nedűvel és álomba fog szenderülni. Úgy is lett. Ekkor nyihogás ütötte meg a fülét. Az istállóban egy gebe feküdt. Ekkor került elő a hatodik kavics. Ahogy lezuhant a soványka ló mellé parázzsá változott. Mind az utolsó szikráig bekebelezte. Nagyon hálás volt érte. Megtáltosodott már indult Gyulánkat felvéve vágtatott úgy, mint a gondolat, vagy még annál is sebesebben. Ekkor elértek Tündérszép Ilonához. Az utolsó kavics még csiklandozta a markát, akkor látta csengőbarack lapul már a tenyerében. El is érte a 777 mese utolsó ágát. Nem is a barack csengett, hanem édesanyja csilingelő hangja. Gyula ébredj, reggel van! Talpra, indulni kell az iskolába! Ha a barack nem csengett volna, az én mesém is tovább tartott volna.
