XII. századi Koreában játszódik a történet.
Főszereplője Kóró az árva fiú. További szereplők még Daru, az „aszott, nyomorék lábú” hajléktalan, aki magához fogadja a fiút Csulphoban, a kis halászfaluban, akihez egy véletlen folytán került egy híd alá, ahol lakik; Min a fazekas mester és felesége.
A mű olvasása közben megismerkedünk az akkor és ott élt emberek kultúrájával, a használt természetközeli anyagokkal, ételeikkel, ruháikkal, tárgyaikkal, környezetükkel, életlehetőségeikkel.
Ebben a történetben minden névnek jelentése van. Beszélnek a mozdulatok, cselekvések, hallgatások. Minden logikusan értelmezhető.
Daru szerető szívű, bölcs nevelőapa, akire a fiú felnéz, tiszteli, szereti. Édesapaként tekinthet rá a könyv olvasója. Kóróval együtt minden falatért, lábbeliért, ruháért keményen megdolgoznak. Mégsem a szenvedés érződik ki miközben megismerjük őket, hanem a csendes, bölcs, óvó-védő életigenlő szeretet.
Kóró hosszú évek kőkemény munkájával szolgál Min fazekas mesternél. Hűséggel, kitartással, naponta ugyanazokat a sematikus, nehéz, gépies feladatokat végzi újra és újra és újra amiben nincs semmi felemelő miközben jellemében formálódik és megérik arra, hogy ő is készíthessen fazekas remekművet.
Gyönyörűen szövődnek a történet szálai, emberi kapcsolatai mint egy szemet pihentető szőnyeg mintázata.
A történet végén a jó elnyeri jutalmát és az olvasót örömmel, igazsággal, helyesléssel tölti el a végkifejlet, a megoldás.
A könyv az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Szövetségének elsődíjas ifjúsági könyve Newbery Medal díjjal jutalmazott. Nagyon olvasmányos, nehezen tudtam letenni.
A dokumentum megtalálható az Illyés Gyula Megyei Könyvtár gyermekrészlegén két példányban.
Mindenkinek kellemes feltöltődést kívánok hozzá!
