Mivel nagyon tetszett az írónő első könyve, az Amit sohasem mondtam el, voltam kíváncsi a másodikra is. Mindkettő a Columbo-film hasonlóan kezdődik, ahol már az elején megtudjuk, hogy ki a gyilkos; itt is a végével kezdődik a könyv, egy lángokban álló családi háztól indulva ismerjük meg a múltat, a múltbeli eseményeket, amelyek a tragédiához vezettek. Mrs Richardson egy tökéletesen megtervezett kertvárosban éli tökéletes életét a férjével és négy gyermekével. Elena, aki újságírói álmait adta fel a családért (a helyi lapnál dolgozik csak), új bérlőnek adja ki a kis házat. Mia, az új bérlő sok-sok megálló után érkezett a városba kamasz lányával. Pearl megígérteti az anyjával, hogy innen nem tovább, végre letelepednek. Ahogy múlik az idő, a két család egyre több szálon kötődik egymáshoz, egyre több titokra derül fény a múltból és a jelenből is. És egyre. valószínű, hogy Mia be tudja tartani az ígéretet Miközben Elena Mia titokzatos múltja után nyomoz, kiderül, hogy az ő családja olyan tökéletes, mint látszik… és azt is megértjük, hogy miért is lobbantak fel a kis tüzek mindenütt.
