Ismét egy képregény bemutatása mellett döntöttem, egyik mostani olvasmányom, Brian K. Vaughan és Pia Guerra Y, az utolsó férfi c. grafikus regényét szeretném ajánlani. Azon kevés alkotások egyike, amely maradandó nyomot hagyott bennem, letétele után még napokig tűnődtem a történeten, a szereplők sorsán, valamint kalandjaik személyiségformáló hatásain.
A történet egy Merle-i áthallással indul: A 2000-es évek elején egyszer csak pár pillanat alatt a Föld összes Y kromoszómájú egyede (értsd, az összes férfi, hím, kan, kandúr, bika, gácsér, és társaik) azonnali halált hal, lényegében a teljes férfi nem kipusztul, a nők magukra maradnak. A társadalom pillanatok alatt omlik össze, a civilizáció utolsó pillérei maradnak csak állva. A kataklizmának csupán két túlélője maradt, Yorick, a fiatal angol szakos bölcsész (szabadidejében szabadulóművész), valamint Ampersand, a hím csuklyásmajom, akit Yorick éppen akkortájt vett gondjaiba. Mivel Yorick anyja befolyásos politikus és a Fehér Ház dolgozója, főhősünk csakhamar a kormány megmaradt tagjai között találja magát. Nagy feladattal bízzák meg: mint az utolsó életben maradt férfi, Yorick el kell jusson egy kutatólaborba, ahol útitársa, a zseniális genetikus Dr. Allison Mann feltérképezheti génállományát, majd klónokat létrehozva megmentheti az emberi fajt. Természetesen az út során rengeteg veszély leselkedik majd rájuk, így védelmükkel megbízzák 355-öst, a kérges, megközelíthetetlen különleges ügynököt is. A trió nekivág a több éven átívelő kalandnak, útjukat számtalan tényező és rosszakaró akadályozza, Yorick számára mégis a legkínzóbb, hogy barátnője, Beth a katasztrófa idején Ausztráliában végzett antropológiai kutatásokat, és semmit nem tud róla. Mindeközben a társadalom átszerveződik, a fanatizmus és az aljas érdekek utat törnek, hiszen mindenkinek az utolsó férfire fáj a foga…
A képregény egyértelműen a fiatal felnőtt-felnőtt olvasókat célozza meg, nem méri szűken az explicit erőszakot és szexualitást. Brutálisan naturalista, kendőzetlenül tár elénk mindent, amit egy ütés, egy pisztolygolyó, vagy éppen egy finoman lehelt csók okozhat. Mindezek ellenére ha a vizualitás, illetve az abból fakadó naturalizmus mögé tekintünk, a történet számtalan, gyönyörűen egymásra épülő réteget hordoz magán, a lezárás pedig mesteri, egyetlen szál sem marad elvarratlanul. Kitűnő olvasmány, nagyszerű képregény!
