Szabó Magda számomra a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Művei örökzöldek, és ami nekem meghatározó egy írónál, hogy többször is újra olvashatók az írásai. Mindig találni alkotásaiban valami újat, amit talán első olvasásra nem fedeztünk fel. Tény, hogy az írónő legtöbb műve nem könnyed olvasmány, hiszen gyakran találkozunk nála nehéz emberi sorsokkal, szívfacsaró történetekkel. Szabó Magda úgy tudott írni, hogy egy regény elolvasása után garantáltan hatása alá kerül az olvasó. A tőle olvasott könyvek közül az Ókútra esett a választásom, mert szerintem ebben tárja fel legjobban önmagát.
Az Ókút 1970-ben megjelent önéletrajzi regény, mely méltó emléket állít szüleinek és gyermekkorának. A regényben Szabó Magda debreceni, Szent Anna utcai szülőházában töltött boldog gyermekkorára emlékszik vissza. A könyv az akkori vidéki polgárság képét is remekül szemlélteti.
Az irodalmat szerető szülei, akik írói vénával is rendelkeztek, hozzásegítették ahhoz, hogy író vált belőle. Szülei állandóan meséltek neki, és ha egy mese vége nem tetszett neki vagy a szüleinek, akkor azt átírták saját ízlésükre.
Ahogy haladunk előre a regény fejezeteivel, a szülők és a rokonok megismerésén túl, lassan feltárul előttünk az 1920-as évek Debrecenje is, jellegzetes épületeivel, kultúrájával, vallási sokszínűségével. Életének ebben az időszakában kell először szembenéznie az elmúlással, a halál létezésével. Találkozunk Agancsos alakjával, aki az első legjobb barátnője volt. A gyermekkori varázslatos történeteket sajátos fantáziával, humorral és öniróniával átszőve mutatja be az író.
Szabó Magda gyermekkora korán sem volt tökéletes, de mégis sikerül elhitetnie az olvasóval, hogy mindene megvolt. Az olvasói élmény megmaradása miatt nem szeretném tovább részletezni a könyv tartalmát, és hogy miért Ókút a könyv címe, az már a regény elején kiderül.
