Pár éve ugyanebben a karácsonyi, ünnepvárós időszakban hallottam először erről a könyvről, és tudtam, hogy nekem ezt olvasni kell. A következő karácsonyon a Kislányom ezt kapta ajándékba. Azóta többször is elolvastuk, időről-időre elővesszük és beleveszünk a történetbe.
Aki ismer, tudja, hogy mindig is a könyvek és a könyvtár szerelmese voltam, ezt csinálom lassan húsz éve, és az érzés nemhogy fakult volna, inkább még jobban megerősödött, teljesen a részemmé vált.
Klaus Haserup, sajnos már nem élő, norvég író könyve 2017-ben jelent meg eredeti nyelven, és csak két évet kellett rá várni, hogy magyarul is olvashassuk, a Scolar Kiadó gondozásában.
Lisa Aisato néha kicsit furának tűnő, nem szokványos perspektívájú, gyönyörű illusztrációi adják a hátterét a 10 éves Annáról és barátairól, a könyvekről szóló történetnek.
A kislány azzal szembesül, hogy kedvenc helyén, a könyvtárban, vannak olyan könyvek, amelyeket senki nem olvas, ezért megsemmisítik őket. Főhősünk ennél szörnyűbb dolgot el sem tud képzelni, így azt találja ki, hogy minél többet elolvas belőlük, és ezzel megmenti őket. „Két hét alatt lett 300 barátja és 18 ellensége…”
A történetből igazából csak ennyit árulnék el, de ebben a 64 oldalas, rövidke kis könyvben benne van a világ, úgy mint a könyvekben. Minden bennük van, ami fontos, ami ismerős, ami ismeretlen, amitől félünk, aminek örülünk, amit szeretünk.
Nincs más, amit mondhatnék: Anna én vagyok.
