A chilei származású írónő, Isabel Allende regénye, A japán szerető, a cím ellenére nem egy romantikus könyv, hanem inkább családtörténet.
Ebben is jelen van a második világháború, hiszen az egyik főszereplő, Alma a zsidóüldözés elől menekülve kerül Lengyelországból Amerikába.
A másik főszereplő, Irina is Európában született, de jóval később. Ő az édesanyját követte az újvilágba, egy jobb élet reményében, hátrahagyva a nagyszüleit és a szegénységet.
Ők ketten egy kaliforniai idősek otthonában találkoznak, ahol a nyolcvanéves Alma már három éve lakó, Irina pedig ápolóként dolgozik. Ez az intézmény egyáltalán nem hasonlít az itthon megszokottra. A közélettől visszavonult, gazdag özvegyasszony külön apartmanban lakik, saját autóját vezeti, éli az életét… és időnként napokra eltűnik.
Az emlékei, levelei rendezésében fiú unokája van segítségére, de miután nem haladnak megfelelően, Irina is asszisztenssé szegődik.
A fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz a közös munka során, ám a lány nem engedi, hogy komolyra forduljanak köztük a dolgok. Az ő múltjában is lappang egy titok, ami hatással van a jelenére is.
A levelekből megismerjük a múltat, Alma fordulatos életútját, az amerikai koncentrációs táborokban élő japánok életét, de megjelenik az öregedés, barátság kérdése is.
A jelenben Irina titkára is fény derül, és felcsillan számára a remény a sok hányattatás után.
Miközben a két nő egyre jobban kötődik egymáshoz, Alma egyre kevesebb szállal kötődik az élethez…
