A kötet, amelyet ajánlani szeretnék, 2003-ban jelent meg az Ünnepi Könyvhétre. Az író a következőket nyilatkozta a mű megírásának körülményeiről.
„A Bogyósgyümölcskertész anyagát 2001 januárjában kezdtem el írni. Első nekifutásra csak azt gondoltam, a gimis éveimhez kötődő történeteket fogom feldolgozni. Később kezdett formálódni, kialakulni az anyag önálló akarata. Egy kicsit visszaszaladtam a gyerekkori élményekhez, meg előre a gimi utániakhoz. Nagyon jó volt írni és vacak volt kikerülni belőle. 25 novella került az összeállításba, melyek időrendben regélik el egy vidékről Budapestre kerülő fickó kalandos életét: rokendroll, csajok, hülye tanárok, nevelni akaró szülők, egy rakat vicc, egy nagy zsák fájás. Ez, meg még egy csomó más dolog, természetesen. Olyan, mintha regény lenne, de nem az, mert a novellák megőrzik saját önálló szerkezetüket, s ez az elkülönülés tervezett, koncepcionális sajátossága a kötetnek. Egyszer egy haverom mondta, hogy vele is az történt, mint velem, pedig tíz évvel öregebb nálam. Hogy lehet ez? – kérdezte. Szerintem – mondtam neki – mindenkivel ugyanaz történik. Úgyhogy ez a könyv se rólam szól. De rólam is.”
A kötet tehát javarészt az író saját élményein alapul és arról szól milyen volt a ’70-es években fiatalnak lenni Magyarországon. Az elbeszélésfüzér a Kádár-rendszer korszakához fordul vissza, de mentes a politizálástól. Van benne természetesen nosztalgia, de van benne irónia is. A legtöbben így nézünk vissza kamaszkori önmagunkra. A novellákban Háy a felnőtté válás időszakának tipikusnak mondható történeteit meséli el sajátosan magyar környezetben. A történetek azoknak lehetnek igazán ismerősek, akik abban az időben élték maguk is kamaszkorukat, nekik ismerős igazából a korszellem, amelyet az írások felidéznek.
Háy titokban rockzenei karriert dédelgetett. Aktívan zenélt, majd 81-ben szegedi főiskolásként megalakította az Originál Láger nevű zenekart, amely néhány demo-felvételt követően feloszlott. Bár az író felhagyott a zenéléssel, a zene iránti rajongása megmarad. Erre utal a novellákban a zenei utalások sokasága, a könyvben végig fontos szerepe van a rockzenének. Szól a rock. Led Zeppelin, Deep Purple, Rolling Stones, Radics Béla és mindenekelőtt Jimi Hendrix.
A kötetet, mely szerintem kiváló kordokumentum, magaménak érzem. Kicsivel később születtem, mint az író, de felvillannak emlékek, érzések a novellák olvasása során, amelyek közösek generációnk számára „nem rólam szól. De rólam is.”
