„A fa a Föld szüntelen törekvése, hogy szóljon a fülelő Mennyországhoz”
(Tagore)
Minden adott volt, hogy elolvassam ezt a könyvet: érdekes és aktuális a témája – fák, természetvédelem –, a szerző munkásságát Jonathan Franzenéhez, kedvenc regényíróméhoz hasonlítják a kritikusok, ráadásul 2019-ben a legjobb regényért járó Pulitzer-díjjal jutalmazták.
Végül ugyan nem egészen az elvárásaimhoz illeszkedő, de egy fantasztikus és felkavaró olvasási élménnyel gazdagodtam.
Igaz, hogy a cím, a rejtelmes erdei részletet ábrázoló borító és a mű különleges tagolása (GYÖKEREK –TÖRZS – KORONA – MAGVAK) miatt már az első soroktól elkezdünk a fákra is figyelni, de a több, mint hatszáz oldalas könyvmonstrum első harmadában (GYÖKEREK), amelybe kényelmesen belefeledkezünk a – kilenc ember életét kibontó – elképesztően jól megírt történetekbe, még csak mellékesen bukkannak fel.
Ahogy továbbhaladunk az olvasással, a következő harmadban (TÖRZS) – ahol a szereplők élete összefonódik, és így-úgy keresztezi egymást – már egyre világosabb, hogy nem az emberek a hősei ennek a műnek, hanem a fák. Egyre kényelmetlenebbül kezdjük érezni magunkat, és szép lassan elveszítjük a komfortos kívülállásunkat, amit olvasóként élvezhetnénk. Ugyanúgy, mint a szereplők, mi is nézőpontot váltunk. A cselekménynél, a sorsok alakulásánál sokkal fontosabbá válnak a bennünk feltoluló kérdések. Érdekes, hogy a sztoriból néhol kicsit kilógó mágikus elemek, események is inkább erősítik ezt a hatást.
Bízunk benne, hogy ha addig nem is, de legalább az utolsó húsz oldalon (MAGVAK) bekövetkezik végre valami pozitív, és feloldozó fordulat. De csak pici reménysugár-féleségeket gereblyézhetünk össze: egy kertben kihajt egy kihaltnak hitt gesztenyefa, egy számítógépes játékprogram elér egy olyan fejlesztési szintre, hogy modellezni lehet vele a természet működését, és egy botanika professzor génbankba gyűjti össze kihalófélben lévő fák magvait.
Végezetül egy furcsa katarzist élünk át: nyugtalanító kérdések sora marad bennünk, de nem bánjuk, hogy befészkelődik a fejünkbe ez a téma.
Ennek a könyvnek az elolvasása után alapjaiban változnak meg a gondolataink és érzéseink a fákkal kapcsolatban. Világossá válik, hogy meg kell állítani az emberek természetromboló viselkedését. Átjön a kötet mélyebb üzenete is: az emberiség túlélésének az lehet a kulcsa, ha ehhez a fák módszereit vesszük mintául.
„A világ legjobb érvei sem képesek megváltoztatni egy ember gondolkodását. Ezt csakis egy jó történettel lehet elérni.” szól a kötet egyik tételmondata.
Biztos vagyok abban, hogy ez egy jó történet!
