Molnár V. József Magyar Örökség díjas néplélek- és néprajz-kutató, grafikusművész, 1956-os szabadságharcos, a Történelmi Vitézi Rend tagja, az Örökség Népfőiskola egyik alapítója, a magyar szakrális néprajz jelentős képviselője, számos könyv szerzőjeként a nemzeti műveltségünk gazdagítója. A most bemutatott munkáját az Ős-Kép Kiadó 2009-ben jelentette meg Kalendárium címmel. A könyvből megismerhetjük a hagyományos népi kultúrában létező ember életének és a természet körforgásának a kapcsolatát.
A bevezető részek ismeretalapokat nyújtanak a további fejezetek megértéséhez. A természetben élő ember kereknek észlelte a világot, a „Mindenséget”. Rájött, hogy a Nap járása összekapcsolódik a ritmikusan ismétlődő természeti változásokkal, melyek meghatározzák az emberi életet is. Az ókori ember az égen észrevehető változások alapján, az ekliptikán körbe mozgó tizenkét csillagkép szerint ugyanennyi részre tagolta az évkört. Ezek mindegyike egyforma időtartamú, de más-más tulajdonságokkal jellemezhető. Az égen látható „változások és átváltozások időpontjaihoz már az ősidőkben kultikus cselekvések tartoztak”, melyek fokozatosan ünnepekké alakultak át. A középkorban a pogány rítusokat a keresztény ünnepek váltották fel. Az említett „tizenkettesség” nemcsak az esztendőkört határozza meg, hanem mindegyik „kerek napban” is megtalálható, valamint az emberélet időtartama és szakaszaiban is megjelenik.
A további fejezetekben a szerző a naptári évet az állatövi jegyekkel párhuzamba állított, régi magyar elnevezésükkel ellátott naptári hónapokra lebontva tagolja. A „jegyhónapok” bevezető összegzései az általános és néprajzi vonatkozásokon túl az emberélet adott szakaszának jellemzőire is utalnak. Ezek a szövegek lehetőséget kínálnak a tovább gondolkodásra akár az olvasó saját személyével kapcsolatban is. A fejezetek második részéből megtudhatjuk, hogy egy-egy adott napnak milyen évszakhoz, paraszti élethez vagy valláshoz köthető hagyományai vannak. A fejezetek jegyzettel és a vonatkozó irodalom felsorolásával zárulnak.
A kiadvány érdekessége, hogy a borítót díszítő gyermekrajzokon kívül valamennyi illusztrációja különféle magyar tájegységek népművészeti alkotásaiból, leginkább népi hímzésekből válogatott, jelentéshordozó ősi motívum képe, rajza.
A könyvet azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretnék bővíteni ismereteiket az évszázadokon át megtartó kultúránkról, a népi- vagy az író szóhasználatával élve a „szerves” műveltség még megtalálható jeleiről. A mai rohanó, kiszámíthatatlan, embertelen világban Molnár V. József Kalendárium című könyve által lehetőséget kapunk arra, hogy közelebb kerüljünk őseink hit- és tudásvilágához, szokásaikhoz, a „gyökereinkhez” és talán a régi hagyományok bármilyen szintű folytatásának az igénye is felmerül bennünk.
A könyv elolvasása után könnyen válaszolhatunk az alábbi, Galga menti találós mese kérdéseire.
„Kerek istenfája, / Szép tizenkét ága, / Szép tizenkét ágának / Ötvenkét virága, /
Ötvenkét virágán / Három aranyalma. / Aki ezt kitalálja, / Hull az áldás arra.”
