Valahogy mindig gyerekkönyves élményeim vannak, amikor rám kerül a könyvajánló írásának sora. Most is ez történt. Egyik kedves Kolléganőm ajánlotta ezt a kis könyvet, ami óriási élmény volt számomra.
Hihetetlen gyerekkönyvek jelennek meg! Tényleg.
Peter Carnavas könyve 2018-ban elnyerte Az év gyermekkönyve díjat Ausztráliában. Szerintem teljesen jogosan.
Mostanában egyre több gyermekkönyv foglalkozik a halállal, a gyásszal, a betegségekkel, ezek próbálják a kicsik számára is érthetően, feldolgozhatóan körüljárni ezeket a nehéz témákat. Elég, ha csak Kolozsi László Apufa, Bátky András Morci, Dóka Péter A kék hajú lány, Tóth Krisztina Anyát megoperálták, Patrick Ness Szólít a szörny vagy Rosemarie Eichinger Esznek-e a halottak epertortát? című könyvére gondolunk. Ezeket is jó szívvel ajánlom.
Ebben a könyvben egy félárva kislány próbál megbirkózni édesanyja halálával, illetve apukája emiatt kialakult depressziójával, ami egy nagy szürke elefántként nehezedik az édesapára, és sivárrá, egyhangúvá, szomorúvá teszi a mindennapjaikat.
Szerencsére Olivia mellett áll a nagypapája, aki próbálja betölteni az űrt, és enyhíteni a kislány magányosságát, szorongását, játékkal, kalandokkal és legfőképp szeretettel.
Egyelőre csak én olvastam el, így nem tudok beszámolni a kilenc éves kislányom benyomásairól, de kíváncsi vagyok, belőle milyen gondolatokat vált ki.
Mindenki -kicsi és nagy- cipeli a saját terheit, de ez a könyv is segít abban, hogy rájöjjünk, hogy nem vagyunk egyedül.
